felülvizsgálati kérelmünket
az alábbiak szerint terjesztjük elő:

A Tatabányai Törvényszék, min  I. fokú bíróság 13.P. 20.261/2011/ 128. sorszám alatti ítéletével a felperesek keresetét elutasította és kötelezte a felpereseket a perköltség megfizetésére. A Győri Ítélőtábla, mint II. fokú bíróság Pf.III. 20. 025/2016 /25. sorszám alatti ítéletével az I. fokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte a felpereseket a II. fokú perköltség viselésére.
A jogerős határozat indokolása szerint a II. fokú eljárásban kiegészített bizonyítási eljárás, a beszerzett és egymással ütköztetett szakvélemények megállapításai szerint az alperes az I-III. r felperesek édesanyja, és a IV.r. felperes házastársa kezelése, ellátása észlelése során nem követtek el szakmai szabályszegést, az elvárható gondosság hiánya nem állapítható meg, hogy a felpereseket ért kár és az alperesi magatartás között olyan okozati összefüggés állna fenn, mely a felperesek kártérítési igényét megalapozná.
A jogerős ítélet álláspontunk szerint jogszabály sért, figyelemmel arra, hogy- a tényállást továbbra is tévesen és részben iratellenesen állapította meg,- a bizonyítékokat jogszabálysértően értékelte- a Pp 164 § (1) bekezdésében meghatározott bizonyítási szabályt részben megfordította, részben a bizonyítandó tények és a kimentés körében helytelenül alkalmazta, mely mind a tényállás, mint a jogi felelősség megállapítása szempontjából közvetlen, lényegi hibát eredményezett ezzel megvalósult a Pp 270 § (2) bekezdésében meghatározott téves jogértelmezésből eredő jogszabálysértés- tévesen alkalmazta az Eütv 77 § (3) és 119§ (3) bekezdés, b.) pontjában írtakat- jogszabálysértően alkalmazta a Pp 182 § (1) bekezdésének szabályát és  – Pp. 182 § (3) bekezdését megsértve –jogsértően mellőzte a felperes már I. fokú eljárásban is bejelentett bizonyítási indítványa teljesítését
mindezek alapján a fent meghatározott határozatok megalapozatlanok és jogszabálysértőek.
A jogerős ítélet tényállása téves és iratellenes és a szakértői vélemények helyes értelmezésén alapuló megállapításaival ellentétben álló elemei:
1./ A beteg a szülést után jól érezte magát, rendellenesség nem volt tapasztalható
2./ A szülés után 39,9 C láz jelentkezett, mely a lázcsillapítást követően 39,5 C-ra, majd 37,7 C – ra csökkent, így korábbi beavatkozás nem volt indokolt.
3./ A beteg kezelése során az orvosi hivatás szabályi szerint jártak el, sem a beteg állapotára kiható, sem azzal okozati összefüggésben álló diagnosztikus hibát, terápiás hibát nem vétettek. 
4./Az adminisztrációs hiányosságok, mint jogellenes magatartások a felperest ért kárral okozati összefüggést nem mutatnak, az alperes a hiányosságokkal kapcsolatos bizonyítási kötelezettségének eleget tett, az alkalmazott terápia rekonstruálható.
5. / A szakvélemények ütköztetése a II. fokú eljárásban megtörtént, a független szakvélemények nem állnak ellentétben a lényegi kérdésekben egymással, így további bizonyítás szükségtelen. 
Az egyes téves tényállási elemeket érintően az alábbiakat tartjuk fontosban kiemelni, fenntartva az eljárás során eddigiekben tett nyilatkozatainkat:

1./ A beteg a szülést után jól érezte magát, rendellenesség nem volt tapasztalható
A beteg a szülést követően 16 óráig érezte jól magát a lázas állapot jelentkezésével általános állapota is rosszabbodott, vérzett, melyet a hiányos észlelés miatt nem vett észre a kezelésében részt vevő személyzet.
Muresánné Klotz Nikoletta szobatárs részletes nyilatkozatot tett a beteg állapotáról, az elfogultsággal nem vádolható személy helyett mindkét fokon eljáró bíróság azoknak a személyeknek a nyilatkozatát fogadta el, akiknek érdekében áll, hogy jelen eljárás milyen módon dőljön el ( elfogultság ) mivel párhuzamos eljárásban a büntetőjogi felelősségüket a bíróság jelenleg is – egy 8 éve tartó eljárás keretében – vizsgálja és alkalmazotti jogviszonyban álltak/állnak az alperessel.
Ellentétben a jogerős ítéletben rögzítettekkel, a sértett nem aludt, mert a szobatárs szerint sem tudott aludni olyan rosszul érezte magát, azaz általános rossz közérzete volt, melyet nyilvánvalóan a lázas állapot okozott és ez a vérzéstől függetlenül minősítendő kérdés, mely utóbbi a bíróságok álláspontja szerint a tanú szubjektív megítélése volt.
Az objektív megítélés körében azonban sajnálatos módon nem áll rendelkezésre adat, mivel az elfogadható bizonyítékok alapján kizárólag az állapítható meg, hogy a 16 órás lázmérés visszamérése, azaz a 39,5 fokos érték rögzítése után nem történt meg a beteg további monitorizálása, azaz sem a vérzését, sem a lázát nem ellenőrizték a hajnali rosszullétig. A bíróság ezzel ellentétes megállapítása iratellenes és téves bizonyíték értékelésen alapul.
A tényállás és a jogi felelősség megállapításának elsődleges kérdése a láz minősítése volt, azt kellett eldönteni, hogy a beteg esetében 16 órakor észlelt igen magas láz valóban ú.n. kifáradásos láz volt-e, vagy olyan jelenség, mely további vizsgálatokat, szorosabb megfigyelést és intézkedést igényelt-e.  
Az Eütv-nek való megfelelőséget ennek a kérdésnek a helyes minősítésekor lehet csak vizsgálni mely körben a jogerős ítélet is helytelenül értékelte a bizonyítékokat, a bizonyíték értékelés jogszabálysértést is megvalósított, mivel téves jogértelmezésen alapult.
A bíróság által kirendelt szakértők egy része és a bíróság egyaránt a láz mértéket folyamatosan igyekeztek elbagatellizálni- az álláspontjukat megfelelően alátámasztó szakirodalmi adat megjelölése nélkül.
A felperesek a magánszakértői véleményen felül számos szakirodalmi bizonyítékot nyújtottak be a láz besorolását, melyet értékelését illetően, melyhez illeszkedett a magánszakértők és dr. Simon Gábor független szakértő láz minősítése is.
Ezzel kapcsolatban az új eljárás során beszerzett szakvélemény az alábbiakat rögzítette:

A szakirodalom szerint is a kifáradásos láz maximális mértéke 38 fok, azaz messze alatta marad annak az értéknek, amelyet a betegnél mértek.
Ad6.  Dr. Vajda György magánszakértő megállapítása ezzel egyező:A szakértői vélemények egy része az egyébként itt is igen pontatlanul dokumentált lázas állapot kérdését „kifáradásos láznak” minősítik, mely messze eltér a jelenlegi szülészeti gyakorlat megítélésétől, és tapasztalataitól. 
A lázas állapot kérdéskörében a rendelkezésre álló szakirodalmi adat birtokában, mely egyezik több hazai szaktekintély együttes véleményével, a „kifáradásos láz” mértéke normál körülmények között nem haladja meg a 38,3  +/- 0,2 C, hogyan értékelendő az indikáció  nélkül végzett  beavatkozás után szakirodalmi adatok szerint is a szövődmény kategóriába  sorolandó, a szokványostól messze   eltérő  lázas  állapot jelentkezését.
Álláspontunk szerint, mind a vérzés mennyisége, mind a lázas állapot mértéke, előfordulása, további lépéseket kellett volna, hogy keletkeztessen.A rendelkezésre álló szakértői vélemények is karakterizálják, mit értünk a szülést követő gyermekágyi hőemelkedés időszakán. Ez a szülés utáni ún. kifáradásos láz kategóriáját messze meghaladta, az abban foglalt 38,5 C-os hőmérsékletet messze túllépte. Így mindenképpen kórjelzőnek kellett volna lennie, különös tekintettel arra, hogy az obszerváló orvosok számára rendelkezésére állt, az a tény, hogy a szülést követően manuális és műszeres méhűri revízió történt, amelyet tankönyvi tétel alapján is kockázati tényezőnek kell kezelni, és így az ilyen beavatkozásokat követő lázas állapot szövődményként kell kezelni. 
Az összes többi szakértő semmivel sem támasztotta alá azt a nyilatkozatát, hogy ez a lázmérték kifáradásos láznak lenne minősíthető, így nyilatkozatuk  a szakértői nyilatkozattal szemben támasztott követelménynek nem felel meg. 
Érthetetlen ezzel kapcsolatosan a II. fokú bíróság eljárása, mely azon alapul, hogy a többi szakértő pl. a II. fokú eljárásban meghallgatott dr. Nagy József Zoltán nyilatkozatát minden tudományos bizonyíték ellenére elfogadja, amikor rögzíti az ítéletben, hogy „ő már látott 40, 2 C fokos kifáradásos lázat is” és ezt a következetes szakirodalmi adatok és 3 következetes szakértői vélemény ellenében „bemondásra” elfogadja.
A szakértői véleménnyel szemben is követelmény, hogy a megállapításainak tudományos, szakmai alapja legyen, ha ez hiányzik attól, hogy szakértő mondja, a megállapítás még nem lesz  elfogadható szakmai érv., ennek elfogadása sérti a Pp 182 § (1) bekezdésében írt követelményt.
A bíróság által elfogadott szakvélemények jelentős része aggálytalannak nem tekinthetőek az alábbiak miatt:
Csirmaz László igazságügyi szakértő (Debreceni Igazságügyi Szakértői Kamara
1. Az aggálytalan szakvélemény általános követelményei Amint a bevezetőben említésre került, a Pp. ugyan konkrétan és részletezően nem definiálja az aggálymentesség fogalmát, de a 182. §-ának (3) bekezdésében a következő utalások találhatóak: „Ha a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni.” A Pp. idézett bekezdése szerint a szakvélemény tehát akkor aggályos, ha az homályos, hiányos, önmagával, vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, avagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér. Tehát általánosságban megállapítható, hogy a szakértői vélemény akkor lehet aggályos, ha az idézett fogyatékosságokban szenved. ….aggálytalannak egy szakvélemény akkor tekinthető, ha egyértelmű, szabatos, részletesen megindokolt, hiánytalan és ellentmondásmentes. Bizonyított tényekkel összhangban álló, helyessége, szakszerűsége felől nincs semmi kétség és megállapításai, következtetései korszerű szakmai ismeretekre, szakirodalmi hivatkozásokra épülnek. A fentiekhez fontosnak vélem még azt hozzátenni, hogy az aggálytalanságnak - a bírói gyakorlat szerint - a bíróság és a felek részéről történő követhetőség, ellenőrizhetőség is fontos követelménye. Az idézett törvényi passzusok alapján az általános feltételeket vizsgálva az alábbi megállapítások tehetők. a) Ha egy szakvéleményről egyértelműen bebizonyosodik, hogy az homályos és önmagával ellentétben álló, akkor véleményem szerint nem csak a szakvélemény alkalmatlan az ügy érdemi eldöntésére, hanem felmerülhet a szakértő szakmai alkalmasságának kérdése is. Itt jegyezném meg, hogy tapasztalataim szerint a szakvélemény sok esetben nem csak önmagával, hanem a szakirodalommal is homlokegyenest ellentmondásba kerül. 
b) Mikor és milyen esetekben tekinthető hiánytalannak egy szakvélemény?  …..Álláspontom szerint hiánytalan a szakvélemény akkor, ha az tartalmában teljes egészében megfelel a szakterületre készített szakértői módszertani levél tartalmi iránymutatásainak. Továbbá, szerintem nem lehet hiánytalannak tekinteni azt a szakvéleményt, amely mellőzi a szakirodalmi ismereteket és hivatkozásokat. Ugyanis, ha bizonyított tény például az, hogy a szakvélemény módszertana nem a szakirodalomnak megfelelő, akkor az aggálymentességhez kétség férhet. Továbbá nem lehet hiánytalannak tekinteni egy szakvéleményt akkor például, ha az valamilyen értékmeghatározásra irányul, nem tartalmaz egyetlen számítást sem, azaz teljesen szubjektív, emiatt aggályossá válik a bíró, a peres felek számára és ezért elfogadhatatlan. Álláspontom és a szakértők Etikai Kódexe szerint is a szakértő véleményben a szubjektivitás kerülendő. Több mint nyilvánvaló, hogy az objektív, szakirodalomra alapozott szakértői vélemény kevésbé támadható és jobb belátásra bírhatja a téves elképzelésekkel rendelkező felperest, vagy alperest a per során, ezzel mind jobban megalapozva a bíróság gyors és szakszerű döntését. Nem lehet hiánytalan az a szakvélemény, amely nem a feltett kérdésre válaszol, vagy a kérdések teljes körűen nem kerülnek megválaszolásra.  
A bírósági gyakorlat szerint a szakértői vélemény figyelembe vétele akkor mellőzhető, ha a szakvélemény hiányosságai, hibái nem voltak orvosolhatók, vagy az nem vezetett eredményre és a szakvélemény mellőzését megalapozott, kétségtelen tények támasztják alá. (L. B. 1/1981.BKT-PKT-GKT állásfoglalása)
d) A követhetőség és az ellenőrizhetőség követelménye 
A szakértői vélemény "ellenőrzésének" szükségességét a bírói gyakorlat vetette fel. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ellenőrző szakértő útján történjen meg a vélemény helyességének kontrollálása. Ellenőrző szakértőt ugyanis perrendtartásunk nem ismer. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy ennek a hatékony bizonyítási eszköznek a helyes alkalmazásához az szükséges, hogy a bíróság a véleménynek ne csak a végkövetkeztetését, hanem alapjait és indokait is részletesen ismerje. Ennélfogva a szakértőtől meg kell követelni mindazoknak az adatoknak és körülményeknek az ismertetését, amelyek jelentősek voltak a szakértői vélemény kialakításánál, és amelyek alapján a szakértői vélemény helytálló voltát ellenőrizni lehet. A bíróság csak ilyen eljárás mellett juthat abba a helyzetbe, hogy a szakértői véleményt, mint bizonyítékot a Pp. 206. § (1) bekezdésének keretében megnyugtatóan értékelhesse és mérlegelhesse (L.B. Pf. 111. 26 399/1967.). [5] Itt szükséges megjegyezni azt is, hogy a ténymegállapításhoz szükséges adatok keletkezésének időpontja, forrásának megjelölése és visszakereshetőségre alkalmas azonosítójának feltüntetése alapvető követelmény. Ugyanis, ha az adatok valóságtartalma semmilyen formában nem ellenőrizhető, akkor a szakvélemény nem lehet hiteles és nem lehet aggálytalan. Nem lehet aggálytalan egy vélemény akkor sem, ha annak megállapításait az érdekelt felek nem tudják ellenőrizni, mert például értékmeghatározásnál egyetlen számítást nem tartalmaz. A szakértőnek a szakvéleményében azokat a részeredményeket is közölni kell a bírósággal, amelyek alapján a következtetéseket kialakította. A bíróság a szakértői vélemény helyességét csak a részeredmények ismeretében értékelheti. (BH 1980. évi 8/287. sz. II.) - mellékelve Ezt a követelményt rögzíti a BH 2005/ 147 számú jogesetben kifejtett álláspont is.
Ugyanezt támasztja alá az igazságügyi orvos szakértők magatartásáról és felelősségéről Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 9. számú módszertani levelének V. fejezete, mely az orvosszakértői tevékenység általános szakmai követelményeit sorolja fel ( mellékelve )
Az ezekben foglalt zsínórmértékből kiindulva nem elfogadható egy olyan szakértői nyilatkozat, mely szerint „ő már látott 40 fokos kifáradásos lázat”- ha a nyilatkozat mellőzi a szakirodalmi hivatkozásokat, a mondanivalója súlyát kizárólag a szakértői minősítése támasztja alá, különösen, ha a csatolt szakirodalom éppen az elmondottakkal ellentétes megállapításokat tartalmaz.
Így a bíróságnak mellőznie kellett volna minden olyan megállapítást, ami ilyen módon nélkülözött szakmai megalapozottságot, mert az a Pp 182 §-ban foglalt követelményeknek nem felel meg, az döntés alapjául nem szolgálhat.
A számos szakirodalom csatolása ellenére egyik kirendelt szakértő sem tett kísérletet arra, hogy a felperes által alátámasztott minősítést szakmai érvekkel támadja, nem hozzon  olyan szakirodalmat, mely a felperesi állítással ellentétes vagy azt lerontja, a „szakmai érvelésük” kifáradt annyiban, hogy a felperes által rendelkezésre bocsátott bizonyítékot azzal söpörték le, hogy túl régiek a kiadott könyvek. De újabbat, ami ezzel ellentétes lenne ők sem mutattak. Azaz visszaéltek szakértői pozíciójukkal, és ezt a bíróság elnézte és elfogadta azzal, hogy a megalapozatlan, szakmaiatlan és szakmai érvekkel megdöntött állítást elfogadta, csak azért mert szakértő az illető, aki mondja ezzel súlyosan sértette a Pp 182 § (1) bekezdésében foglalt követelmény érvényesülését.
dr. Simon Gábor is igazolta – akinek a véleményét amúgy a bíróság is elfogadta – hogy a láz meghaladta a kifáradásos láz mértékét, annak időbelisége volt csak az, ami arra utalt, azonban egy az Eütv rendelkezései szerint gondosan eljáró orvosnak nem csak az időbeliségre, hanem a mértékre azonosan kell ügyelnie. dr. Simon Gábor nyilatkozatát egyértelműen alátámasztja a szakirodalom, a többi szakértő véleményét pedig egyértelműen semmi nem támasztja alá, így az azokra alapított ítélet jogsértő.
Így iratellenes és téves a jogerős ítéletnek azon kiindulása, hogy ez a láz kifáradásos láz lenne. Pontosabban a jogerős ítéletben ennek megítélése is ellentmondásos, hiszen a határozat 15 oldal utolsó előtti bekezdésének első mondata ezt cáfolja, majd a következő már elfogadja.
A láz minősítése annyira központi kérdés, hogy ennek szakmai tisztázása nem volt mellőzhető, ezt a bíróságnak vagy felülvélemény vagy szakkonzulens bevonásával meg kellett volna tennie, hiszen látható, hogy a bíróság maga sem volt képes ezt a kérdést még a számtalan szakvélemény ellenére sem következetesen eldönteni.
A felperes erre folyamatosan az új eljárás során bizonyítási indítvány előterjesztett.
Kérte dr. Papp Zoltán szakértőként való bevonását ebben a kérdésben, aki az ETT vezető szakértője, a szakirodalmak nagy részének szerzője és szerkesztője, a kérdéshez speciálisan értő igazságügyi szakértő, akire a szakvélemények hivatkoznak, akinek megállapításai azonban a szakirodalomban ellentétesek a szakvélemény megállapításaival.
dr. Papp Zoltán illetve az ETT bevonására vonatkozó indítvány elutasításának indoka az I. fokú ítélet szerint az, hogy a felperes magánszakértői sem fejtették ki, hogy mit kellett volna az alperesnek csinálnia ( ez nem igaz ). Álláspontja szerint a láz gondolatébresztő (???) volt, mely nem utal mulasztásra és véleménye szerint az, hogy semmit nem tettek a láz oka kiderítése érdekében helyes és nem kifogásolható eljárás. A II. fok ugyanezt az indítvány azzal utasította el, hogy ez a kérdés a tárgyaláson a szakértők személyes meghallgatása során tisztázható volt, ennek ellenére az ítélet 15 oldal utolsó előtti bekezdéséből nem olvashat ki egyértelműen, hogy a II. fokú bíróság miként minősítette ezt az értéket, azaz kifáradásos, vagy nem kifáradásos láznak fogadta el, gyakorlatilag megkerülte a kérdést, így megkerülte a felelősség az elvárhatóság és a legnagyobb gondosság törvényi követelményének pontos tisztázását is. 
Ugyanitt azonban lényeges és fontos elemet idéz itt maga a II. fokú bíróság is, amikor dr. Simon Gábor szakvéleménye alapján rögzíti, hogy ez a láz – itt már megint kifáradásosnak minősíti, holott a szakértő ennek ellenkezőjét állította – az állapot monitorizálását indokolja.
Ezzel a megállapítással, mint a jogi felelősség lényeges elemével a  továbbiakban a bíróság már nem is foglalkozott, holott a kereseti kérelem elsődleges alapja annak állítása, hogy a legnagyobb gondosságot, amit az Eütv. előír az alperes részére ezzel elmulasztotta az alperes, mely önmagában a felelősség megállapítására vezethet és az alperes kimentését teszi sikertelenné.
Az alperes ugyanis ezen monitorizálási kötelezettségét nem teljesítette.
Nem értékelte a bíróság – így lényeges bizonyítékot hagyott figyelmen kívül fellebbezési kérelem ellenére -  azt sem, hogy a lázat rögzítő Betét- és dekurzus lapon  egyrészt javítás történt ( lsd. írásszakértői vélemény ), másrészt az ápolási lapon behúzott lázmérések száma a javítás nélküli állapottal állnak összhangban, azaz kevesebb lázmérést igazolnak, mint amit az elfogult és felelősségükben vizsgált személyek utólag állítanak.
És itt áttérünk a 2./ pont szerinti jogsértésre és ezzel összefüggésben a Pp 164 § szabályainak megsértésére.
2./ A szülés után 39,9 C láz jelentkezett, mely a lázcsillapítást követően 39,5 C-ra, majd 37,7 C – ra csökkent, így korábbi beavatkozás nem volt indokolt.
A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján csak azt lehet megállapítani, hogy a 39,9 c láz csillapítását követően a hőmérséklet 39,5 C ra csökkent és hajnali 3 órakor 38, 5C –ot mértek. Ennél több adat nem bizonyított.
A Pp. 164. § (1)  bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el.
A II. fokú bíróság részben elfogadta e körben a felperesek azon hivatkozását, hogy az adminisztrációs mulasztás következménye az alperes bizonyítási terhe a kimentés körében, azonban ezt a hiányosságra alkalmazta, megállapítva azt, hogy azokat tanúvallomások pótolták, azonban a kétségtelen okirat manipulálást és annak következményeit a felperes többszöri hivatkozása ellenére sem nem vizsgálta, sem nem értékelte, sem annak a lényegi döntésre kiható következtetését nem vonta le ez viszont már nem csak a bizonyítékok mérlegelését jelenti, hanem olyan jogsértő eljárást, mely lényegi jogszabálysértést eredményezett.
A csatolt írásszakértői vélemény szerint a Napi ápolási lapon az éjszakai hőmérsékletre vonatkozó érték javításra került és a lap utólagos bejegyzést tartalmaz.
Ez az utólagos javítás hogy-hogy-nem éppen azt az adatot rögzíti, melyet a bíróság alkalmasnak talál az alperes felelősségének kimentésére. És ez senkinek nem szúrt szemet az eljárás során.
Az utólagos javítás tényét maga a javítást elvégző orvos beismerte, így tehát ez bizonyított.
Ehhez képest az I. fokú bíróság hiánytalan, értékelhető és illetéktelen változtatástól mentes adattartalmú dokumentációra hivatkozott ítéletében, melyet a II. fokú bíróság sem értékelt másként.
Az utólagos javítás időpontját azonban a bíróság nem értékelte, holott erre a felperes külön felhívta a figyelmet, e körben nem alkalmazta a Pp 164 § (1) bekezdésének előírásait és azt, hogy a bizonyítás sikertelensége e körben az alperes terhére értékelendő. 
Pfv.III.20.900/2011/6.szám Az alperes kimentése körében értékelendő dokumentációs hibának és hiányosságnak azért van jelentősége, mert az alperes kimentését ez a hiányosság teszi lehetetlenné  
A javítást végző orvos azt állította, hogy az utólagos beírás 19 órakor történt véletlenül 17 órás adatot feltüntetve, amely azonban téves volt, állítása szerint a valós időpont 19 óra volt. 
Ha valaki azonban megnézi a manipulált dokumentumot, akkor megállapíthatja, hogy a bejegyzés nem történhetett 19 órakor, hanem csak a hajnali 4 órás események után, azaz már az eredmény ismeretében. Ez már önmagában elfogadhatatlanná teszi azt, hogy a hiányosság  ezen tanú vallomással pótolható legyen, hiszen a tanú szavahihetősége is megdőlt.
Ha ugyanis valóban 19 órakor történt volna a bejegyzés, akkor semmi akadálya nem lett volna azt új sorban kezdeni – ahogy vezetni szokás egy dokumentációt – nem pedig benyomorítani a felelősséget mentő bejegyzést egy sor végére, ahogy az írásszakértő is megállapítja.( Az utólagosan bejegyzett rész „ fáradtságot vagy lelkiállapotban bekövetkezett változást tükröznek”…” az utolsó négy sor írásakor a ductor igyekezett, hogy sok információnak helyet tudjon szorítani.” )
A betétlap önmagában, mint okirat igazolja,  ( javított, a 9. sorban, a 11-17 sorban ) azt a  felperesi állítást, hogy nem az elfoglaltság miatti későbbi dokumentálásról, hanem az irat utólagos „feljavításáról” van szó az események lefolyásának ismeretében,  a felelősség mentése érdekében.
A bíróság ugyan a bizonyítási teher alperesre való hárítását megpendíti, azonban ennek a szabálynak az érvényesülését nem viszi végig. A helyes jogalkalmazás szerint a javított részek figyelmen kívül hagyásával kellett volna a tényállást megállapítani, azaz mellőzni kellett volna annak a megállapítását, hogy a beteg hőmérséklete este 19 órára 37,7 C –ra csökkent, hiszen sem ilyen lázmérés, sem ilyen esemény nem volt.
A javítás nélküli okirat figyelembevétele esetén az alperest terhelte volna annak a bizonyítása a Pp 164 §-a alapján és a  Ptk 339 § (1) bekezdése szerinti kimentés körében, hogy volt ilyen lázmérés és volt ilyen érték, ezt álláspontunk szerint az alperes nem tudta bizonyítani, így ezen tényállási elem a bizonyítási kötelezettség teljesítése nélkül került a jogerős határozat tényállásába.
Pfv.III.20.932/2012/3.szám….az alperestől elvárható lett volna, hogy a betegnél rosszullététől kezdve figyelemmel kísérje az állapotát, az abban történt változásokat és ezt részletesen dokumentálja. Miután az alperes ápolásának ideje alatt lett rosszul a beteg, innen került súlyos állapotban a kórházba, az alperest terhelte a kártérítési felelősség alóli kimentés annak bizonyításával, hogy a felperes édesanyjának ápolása, gondozása során az Eütv. 77. §-ának (3) bekezdésében előírt gondossággal járt el, ennek ellenére következett be a károsodás.Az alperes ápolási dokumentálásának a hiányossága nem volt okozója a néhai egészségkárosodásának, de éppen az adatok hiánya, jelenti azt, hogy az alperes nem tudja bizonyítani, hogy az ápolása alatt lévő 82 éves, kommunikációképtelen ápolt hirtelen rosszulléte előtt az ápolása, gondozása megfelelt az elvárható gondosságnak. A bizonyítatlanság következményeit pedig az alperesnek kell viselnie. Az alperes felelősségét nem önmagában a megfelelő ápolásra és a beteg rosszulléte előtti állapotra vonatkozó adatok hiányos rögzítésének a ténye alapozza meg, hanem az, hogy az ezekre vonatkozó adatok nélkül nem voltak észlelhetőek olyan esetleges elváltozások, amelyek esetleg már korábban felhívták volna a figyelmet a néhainak a betegségére, ebben az esetben pedig már korábban sor kerülhetett volna a kórházi kezelésre, ez pedig a korábbi orvosi kezelés esetén az esélyét jelenthette volna a túlélésre. Az alperes mulasztása folytán az alperes felelősségét az alapozza meg, hogy a betegnél elveszett a korábbi kórházi kezelés hiánya miatt a gyógyulási esélye, az esély elvesztése pedig önmagában jelenti a hátrányt. Ilyen esetben a károkozó csak akkor mentesülhet a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítja, hogy mulasztása ellenére nem lett volna értékelhető esélye a betegnek a gyógyulásra. Az alperes a kimentés körében nem tudta bizonyítani, hogy gondos eljárása mellett is bizonyosan meghalt volna a beteg.Az alperes hiányos dokumentálása mellett az igazságügyi orvosszakértői vélemény sem alkalmas az alperes gondos ápolásának a bizonyítására. A szakértői vélemény alapján nem lehet pontosan megállapítani, hogy a néhainál mikor következhetett be a bélelhalás, a szakértői vélemény nem tudta értékelni erre vonatkozó adatok hiányában az alperes ápolásának gondosságát, mindez pedig annak a megállapítását eredményezte, hogy az alperes a kimentésének nem tudott eleget tenni.Legfelsőbb Bíróság Civilisztikai Kollégiumának emlékeztetője a civilisztikai kollégiumvezetők 2008. január 23-25. napján megtartott országos tanácskozásán megvitatott kérdésekről – is utal arra, hogy  a bíróságok az orvosi iratok hiányosságait az orvos kötelezettségszegésének körébe tartozó kérdésnek tartják és a felróhatóság alóli kimentés, valamint a bizonyítási teher alakulása szempontjából az orvos terhére értékelik.  ( 8 pont ) A dokumentáció hiányossága folytán az orvos magát fosztja meg a felelősség alóli kimentés lehetőségétől.Ha a javítás nélküli lapot a napi ápolási lap adataival is összevetette volna a bíróság – ezt is kérte a felperes – akkor megállapítható a behúzott lázmérési darabszámok alapján, hogy a lázmérések száma a javítás nélküli okirattal van szinkronban, tehát az elfogult, személyükben is felelős személyek nyilatkozatát maga az okirat cáfolja.
Az hogy javított okiratot a bíróság ítélkezés alapjául elfogad nagyon veszélyes joggyakorlat, hiszen nem kell más tenni, mint a mulasztás eredményének ismeretében el nem végzett beavatkozásokat kell jól dokumentálni, akár nyilvánvalóan utólagos bejegyzéssel és ebben az esetben a bíróság ez alapján fog állást foglalni abban a kérdésben, hogy az Eütv rendelkezései teljesültek –e.
A javított érték figyelmen kívül hagyása azért lényegi kérdés, mert ha ilyen mérés nem volt, akkor a szakvélemények értékelése is gyökeresen más fordulatot kell, hogy vegyen, hiszen a második láz nem a hajnali 38,5 fokos láz volt, hanem a korábbi 39, 5 fokos, azaz a beavatkozás elmulasztása már du. 17 órára tehető.
A bíróság által beszerzett független szakvélemény ezzel kapcsolatos hiányosságokat is rögzíti:
Tehát maga a szakvélemény is felveti, hogy a hiányosság jelentheti azt, hogy a beteg állapota nem került észlelésre. E körben a bizonyítás terhe az alperesen van, aki álláspontunk szerint kizárólag a felelősségüket mentő tanúkat tudta ennek igazolásaként felsorakoztatni, akik elfogultak, akiknek a vallomása a dokumentációk hiányosságait nem pótolhatják. Téves a II. fokú bíróság e körben tett  azon megállapítása, hogy a tanúvallomások alapján az alkalmazott terápia rekonstruálható volt, hiszen az ítélet 18 oldal utolsó bekezdésében felsorolt tanúk közül e körben releváns nyilatkozatot Karácsonyi Attiláné és  dr. Jónás László tehettek, akik mindketten vádlottjai a büntetőeljárásnak, az alperes alkalmazottai, az alperesi felelősség megállapítása az ő mulasztásuk miatt lehetséges, így nyilvánvalóan nem tekinthetők elfogulatlannak, ráadásul az utóbbi tanú részt vett az orvosi dokumentáció fentebb hivatkozott manipulálásában, így az ő vallomása önmagában nem alkalmas a felelősség alóli  kimentésre.  A többi tanú  az észlelés mulasztása időszakában a kezelésben, ellátásban nem vett részt, nem is volt a kórházban.
Pfv.III.21.832/2008/4.számA vizsgálatok elmaradása az alperesnek felróható, a dokumentáció hiánya pedig a terhére esik. Az alperes kártérítési felelőssége jogilag ebben áll. E hibákat a bíróság is megállapította, de tévesen értékelte a szakértőnek azt a megállapítását, hogy az okozati összefüggés orvosilag nem állapítható meg. A bizonyítékok - közöttük a szakértői vélemények - mérlegelése, annak alapján a tényállás megállapítása a bíróság feladata. Szakvélemény csak szakkérdésben adható, de abban nem tehető olyan ténymegállapítás, amely a bíróság mérlegelési körébe tartozik. A bíróság jogerős ítéletében felsorolt hibáknak az alperes kártérítő felelősség alóli mentesülése körében azért van jelentőségük, mert ezek mind a kezelés során, az alperes tevékenységéhez, így annak jogi megítéléséhez kapcsolódnak. A vizsgálatok, illetőleg azok dokumentálása megerősíthette volna, hogy az alperes eljárása megfelelt az orvostól elvárható gondosságnak. Ezzel kimenthette volna magát a kártérítési felelősség alól, de a dokumentáció hiányossága folytán ettől saját magát zárta el. A bizonyítatlanság következményeit pedig viselnie kell. A felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek eleget tett, a kártérítés feltételeit bizonyította, az alperes pedig azzal összefüggésben nem tudta magát kimenteni a kártérítési felelősség alól. 
dr. Simon Gábor a monitorizálás körében a II. fokú eljárás során a tárgyaláson nyilatkozatot tett, hogy 39, 9 fokos láz esetén nyomon kell követni a beteget, azaz 1-2 óránként lázat kell mérni és ismételt láz tapasztalása esetén, vizsgálatokat kell végezni, akkor már antibiotikumos kezelést is kell alkalmazni.
Ez annál is inkább így van, mert az ún két lázas elmélet ( tehát, hogy csak a második láznál kell beavatkozni ) az előzmények nélküli szülésre irányadó, ha volt méhűri beavatkozás – Bumm kanalas is ide értendő – az esetben az előzményre figyelemmel már az első magas láz azonnali beavatkozást igényel. Ebből a szempontból érdektelen a második láz. ( csatolva Papp Zoltán tankönyvi idézete ) Ebben az előzményes esetben tehát nincs jelentősége a második láznak, hiszen már az első magas láz jelentkezésekor infectióra kell gondolni és beavatkozás szükséges- ez a legnagyobb gondosság szakmai alapkövetelménye.
Ha azonban még ezt figyelmen kívül is hagyjuk, akkor sem megfelelő a szakértők levezetése az egy láz nem láz teóriával:
A többi kirendelt szakértő valamennyi megállapítása azon alapul, hogy volt 37,7 fokos mérés, ha nem volt, akkor a megállapításaik megalapozatlanná válnak. Érdekes módon a felperesi képviselő azon kérdésének megválaszolását folyamatosan kikerülték ezek a szakértők, hogy hogyan kell értékelni azt, ha nem volt ilyen mérés ( pld dr. Nagy József Zoltán a 24 jk 5 oldal )
Mivel ilyen 37,7 fokos lázérték mérés nem volt, így a 17 órakor visszamért 39,5 érték az irányadó az intézkedések megtétele körében, ez második láz és minden olyan intézkedés megtételét igényelte volna, melyet egyébként valamennyi szakértő a második  láz észlelése esetére már előír.
Maga a jogerős ítélet is megállapítja ( 19 oldal utolsó bekezdés ), hogy a második láz bekövetkezte indokolja az antibiotikum adását, azonban a második láz bekövetkeztének időpontját a bíróság iratellenesen és jogszabályellenesen állapította meg, az helyesen du. 17 óra. Ehhez képest a késedelem, a szakmai mulasztás mindenképpen megállapítható.
A felperes álláspontját támasztja alá a Veszprém Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve vizsgálata során megállapította, hogy „ Az egészségügyi dokumentáció alapján nem igazolható az elvárható gondosságú ténykedés… az orvosi dokumentáció hiányos… ellentmondásos a rögzített néhány testhőmérsékleti érték tekintetében is, másrészt a dekurzus az antibiotikum adásának orvosi elrendeléséről nem tartalmaz bejegyzést …. hanem  csak másnap került rögzítésre az antibiotikum beadása.A fenti adatok hiányában nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a gyermekágyas láza már a dokumentációban hivatkozottnál órákkal korábban is antibiotikum adását igényelte volna….a fenti adatok hiánya miatt a súlyos és a szokásosnál hamarabb fellépő gyermekágyi fertőzés korábban való fel nem ismerése kapcsán nem igazolható a kellő gondosság”
Ez önmagában az alperes polgári jogi felelősségének megállapítását lehetővé teszi.
A láz, amit az Il fokú bíróság gondolaébresztőnek minősített, valójában egy tünet, melyet a szakma szabályai szerint értékelni kell és szükség esetén – ez jelen esetben  dr Simon Gábor szakvéleménye szerint is, sőt ha a második láz időpontját du. 17 órára tesszük, akkor az összes többi szakértő szerint is  fennállt - cselekedni kell.  
A kezelő orvos Jónás doktor valóban nem tett mást, mint elgondolkodott, hogy milyen fertőzésekre utalhat, de annak ellenére, hogy saját állítása szerint is fertőzést gyanított nem kifáradásos lázat, semmit nem tett. A gondolatainak ébresztgetése hajnali 3-ig tartott, melynek eredményeképpen a beteg meghalt.
3./ A beteg kezelése során az orvosi hivatás szabályai szerint jártak el, sem a beteg állapotára kiható, sem azzal okozati összefüggésben álló diagnosztikus hibát, terápiás hibát nem vétettek. 
Az I. fokú bíróság által az új eljárás során kirendelt szakértő szakvéleményében megállapította a diagnosztikus tévedést az alperes esetében, ezzel szemben a bíróság – elfogadva ugyan ezen véleményt is - megállapította, hogy diagnosztikus tévedés nem történt. Így az ítélet e vonatkozásban is iratellenes.
Ad2.

Hasonló megállapítást tett a magánszakértő:
Hangsúlyozzuk, nem a beavatkozás elvégzésének ténye önmagában, hanem az elvégzés módja, valamint az azt követő események láncolata jelent súlyos szakmai szabályszegést. Az ezt követő  körülmények nem megfelelő értékelése, és a kellő beavatkozás elmaradása  vezetett   septicus állapot kialakulásához, mely nevezett Greiner Eszter halálát okozta. 
Szintén tankönyvi ajánlás, ha a beavatkozás előtt, vagy a beavatkozást követően lázas állapot alakul ki, feltétlenül gondolni kell a beavatkozás kapcsán kialakult ascendáló infekció lehetőségére  és haladéktalanul antibiotikum adását kell kezdeni.  
Jen esetben a beavatkozás után 5 órával jelentkező  - minden állítással ellentétes – szokványos   szülés utáni láznak nevezett  39,9 C hő kapcsán feltétlenül gondolni kellett volna a méhűri beavatkozás által okozott infekció lehetőségére. Ennek még csak elméleti lehetősége sem merült fel . Ennek a lehetőségnek a kizárására diagnosztikus lépés nem történt. Belenyugodtak abba „ hogy ez egyszokványos  szülési kifáradás „Így a fentiek alapján megállapítható, hogy ennek a ténynek döntő kihatása volt az azt követő eseményekre. 
dr. Simon Gábor a II fokú eljárás során tett szóbeli nyilatkozatában is utalt arra, hogy  már az első magas láz – mely szerinte sem kifáradásos láz – indokolttá tette volna laboratóriumi vizsgálat elvégzését, és arra is utalt, hogy a  láz ismételt jelentkezése esetén – amit ő ugyan a nem létező 19 órai  mérést elfogadva hajnali 3 óra 3, 35 percre tett – lett volna indokolt az antibiotikum adása.
Ha azonban a bíróság téves és jogsértő eljárást kiküszöböljük,  annak fényében ez a szakértői álláspont – egyezően az összes többi szakvélemény megállapításával – már egyező lesz a magánszakértők véleményével, azaz a diagnosztikus lépések megtételének szükségessége, a beavatkozás szükségessége már a délutáni órákban megállapítható.
Ezáltal megalapozatlanná válik a bíróság azon megállapítása, mely szerint az orvosi mulasztás nem következett be, hiszen maga a bíróság is rögzíti, hogy a második láznál már indokolt lett volna az antibiotikum és mivel ez nem került bevezetésre délután, ez mulasztásként, orvosi diagnosztikus tévedésként és terápiás hibaként értékelendő, ezek mind önállóak is megalapozzák az alperes kártérítési felelősségének megállapítását.
Ehhez a kérdéshez tartozik az ú.n. Bumm kanalas beavatkozás indokoltságának és az oksági kapcsolatnak a kérdésköre is, mely tekintetében a bíróság szintén téves álláspontra helyezkedett. Arra hivatkozott, hogy a magánszakértők nem hivatkoztak protokollra, így nincs olyan szakmai szabály, amelynek a megsértése megállapítható.
Az Eütv 119 § (3) bek. b.) pontja értelmében az egészségügyi szolgáltatás megfelelő minőségének alapvető feltétele, hogy az eljárás során érvényesüljenek a jogszabályban foglalt vagy egyéb szakmai szabályok, így különösen a tudomány mindenkori állását tükröző és bizonyítékokon alapuló szakmai irányelvek, ezek hiányában a módszertani útmutatókban közzétett szabályok, szakmai irányelvek vagy módszertani útmutatók hiányában a széles körben elfogadott szakirodalomban közzétett szakmai követelmények.
A klinikai irányelvekről szóló szakirodalom szerint a „ szakmai szabálynak tekintendők mindazon ismeretek, amelyeket egyetemi tankönyvek, jegyzetek, orvosi szakkönyvek, szakfolyóiratok, továbbá szakmai kollégiumok által közzétett iránylevek protokollok és módszertani levelek tartalmaznak”( Ezt támasztja alá az Eütv 119 § (3) bekezdésének idézett rendelkezése is.)
A felperesek a szakirodalom ide vonatkozó széles anyagával igazolták, hogy melyek a beavatkozás indikációi, végrehajtásának szabályai és veszélyei, így iratellenes az a megállapítás, mely szerint ne lenne szakmai szabály erre a beavatkozásra.
Téves és a szakirodalommal ellentétes az a megállapítás, mely szerint steril eszközzel nem lehet fertőzést okozni, vagy elterjeszteni. 
Az eszköz ugyan steril, de alkalmas arra, hogy éppen az anya szervezetén belül lehessen fertőzést okozni.  Ennek az egész folyamatát a felperes a szakirodalommal és szakvéleményekkel igazolta, e körben a bíróság határozata nem is tartalmas tényállást, a lehetséges oksági kapcsolatos nem vizsgálja, a beavatkozást teljesen külön értelmezi a későbbi lázas állapottól és csupán annyit állapít meg ( határozat 19 oldala ), hogy az eszköz alkalmazása kifejezetten hasznos a későbbi szövődmények megelőzése céljából. Ez az állítás nem vitatható, de jelen ügyben nem ez volt a vizsgálandó kérdés.
Arra a bíróság sem tér ki, hogy volt-e az alkalmazásnak indikjációja ( nem ) és lehetett – e olyan következménye, mely a lázas állapothoz vezet ( igen)
Így a kártérítési felelősség egyik eleme az okozatosság vizsgálata nem történt meg, mely a Ptk 339 § -ra alapított kereset  vizsgálatának hiányosságát valósítja meg.
A fellebbezéshez is csatolt szakirodalom részletesen leírja – és ezt a szakértők érdemben nem is cáfolták - , hogy lehet fertőzést okozni a beavatkozással, emiatt a jódvizes öblítést, mint a műtéti beavatkozás feltétel körébe eső részfeladat is több tankönyv együttes állítása szerint is elengedhetetlen része a beavatkozásnak. 
A beavatkozás pedig a kezelés folyamatában olyan előzményként veendő figyelembe, ami a láz jelentkezésekor, annak mértékének észlelésekor együttesen értékelendő, s melynek elmaradása szakmai szabályszegés, mulasztás, és kártérítési felelősséget megalapozó szakmai hiba. 
Téves a szakértői és bírósági megállapítás, mely szerint e körben nem történt szakmai szabályszegés. Ez túl sommás következtetés.
Önmagában nem az a hiba, hogy ilyen beavatkozás megtörtént. Hogy nem volt indikációja és megtette az alperes ez valóban nem alapozza meg a felelősségét. Az igen, ha a beavatkozás nem a szakmai szabályok szerint történik – itt ez megvalósult, a fertőtlenítés nem igazolt.
A legnagyobb mulasztás mégis az, hogy a láz jelentkezésekor senkinek nem jutott eszébe az oksági kapcsolat vizsgálata, azaz annak felmérése, hogy a magas láz a beavatkozás következménye, annak során keletkezett valamilyen fertőzés jele lehet és ennek diagnosztizálása vagy kizárása érdekében semmilyen lépés nem történt. ( BH2016. 12.I. A gyermek és szülei kártérítést igényelhetnek a gyermek szülés után megállapított és bakteriális fertőzésen alapuló agyi károsodása miatt, ha az orvos terápiás hibát vétett és elmulasztott olyan vizsgálatokat, amelyekkel a fertőzés felismerésére és kezelésére nagyobb esély lehetett volna.)Az Eü.tv 77 § (3) bekezdése szerint ugyanis minden beteget az ellátásban részt vevőktől  elvárható gondossággal valamint a szakmai és etikai szabályok illetve irányelvek betartásával kell ellátni.
Álláspontunk szerint azzal, hogy a kezelő személyzet a magas láz okának vizsgálata, fertőzés gyanúja ellenére nem tett semmit nem tett eleget az elvárható gondosság kritériumának, az idézett – szakirodalomban közzétett – szakmai szabályok betartásának hiányában az egészségügyi szolgáltatás megfelelő minőségének alapfeltétele nem teljesült.
A lázon felül szepszisre utaló jel a vérzés, melynek észlelése megfelelően nem történt meg, az egyéb szepszisre utaló jel egyéb vizsgálatok hiányában nem volt megállapítható, azaz az alperes mulasztása okozta ennek az adatok a hiányát
dr. Vajda György:A fentiek alapján  amennyiben az elvárható gondosság elve érvényesül és a műszeres méhűri revízió után a beavatkozás következtében kialakult fertőzés lehetősége felmerül és azonnal, vagy megfelelő laborvizsgálatokat követően ( melyeknek eredménye 1 órán belül rendelkezésre áll) antibiotikum terápiában részesül úgy jó eséllyel a szepszis és a gyors lefolyású baktérium  invázió mértéke csökkenthető lett volna. A 11 órás késedelem az antibiotikum adásában súlyosan rontotta ennek lehetőségét.
……A baktériumok jelenléte a rögzült kaparékban kóros. A szövettani vizsgálat a klinikai mikrobiológiai vizsgálatnál nagyságrendekkel kevésbé szenzitív, így a tény, hogy fénymikroszkóppal baktérium észlelhető a kaparékban, az számottevő baktériumszámra utal az egyébként fiziológiásan steril méhűrben.
Mindazonáltal a műtét előtt a hajnali órákban vérzés miatt történt abrasio kapcsán a szövettani kaparékban nagy mennyiségű baktérium volt felfedezhető, ennek a mintának a fixálatlansága nem merült fel és a látott kép egyértelműen fertőzés jelenlétére utal.Ez-, az ezt követő hasi méheltávolitás szövettani minta kétségességével ellentétben minden bizonyossággal élőben keletkezett fertőzés meglétét erősíti. Ez mindenféleképpen újólagos megállapítás, és megerősíti az okozatosságát a szakértői véleményemben előadott a szülést követő Bumm kanállal történt műszeres méhűri revízió kóroki szerepének. Ez mint potenciális fertőzési lehetőség, és ezt követően elmaradt jódvizes öblítés, valamint az antibiotikum profilaxis elmulasztása teremtett lehetőséget annak, hogy a méhen belüli fertőzés fellángoljon. Az ezt követően jelentkező lázas állapotot „kifáradásos láznak” minősítették, mely szakmailag helyét nem állja meg, majd pedig a folyamat tovább haladtával jutottak abba az állapotba, amely a halált okozó végkifejletet eredményezte.
……a szülést követően a méh belfelszíne egy viszonylag nagy sebfelület minden esetben,ezen keresztül az odakerülő baktériumok gyorsan a véráramba kerülnek, valamint helyben szaporodnak, és folyamatosan kerülnek be a keringésbe, ez viszonylag gyorsan olyan (életveszélyes) állapotot idéz elő, mely látható szöveti eltérésekkel nem feltétlenül jár, hiszen ilyenkor a tüneteket a vérben lévő, főleg a máj által termelt fehérjék okozzák, beleértve a keringés kezelés nélkül, de sok esetben amellett is halálhoz vezető összeomlását, az abrasio (kaparás) során eltávolított szövetekben a baktériumok mennyisége, a detektálhatóság ténye egyértelműen kóros, a baktériumok eloszlása helyben, a méhűrben történő szaporodást feltételez,
dr Kaiser László Pathológia Szövettani véleményének lényegi megállapítása, hogy a Gram pozitív baktériumok behatolási kapuja minden kétséget kizáróan az endometrium területén kialakult placenta leválást követően létrejött sebfelület. Ezt kifejezetten gyulladásos reakció kíséri, mely részben fiziológiás reparatív folyamat…. S szöveti kép is arra utal, hogy többszervi elégtelenség forrását a szövettani leletben leírt uterusban látott gyulladás, lényegében puerperális sepsis okozta.
Az eleve az alperes mulasztása – és ez sem került megfelelően értékelésre a bizonyítékok megsemmisítése a tényállás tisztázásának megnehezítése körében az alperes terhére - ,  hogy a szövettani eredmények tárolása nem megfelelően történt és amennyiben ebből a megállapítások megtétele körében bármilyen bizonytalansága ered.
A ténybeli megállapításai sem megfelelően kerültek értékelésre annak ellenére, hogy az ügyben a felperesek két szakvéleményt is csatoltak e körben és ezen szakvélemények az eredményeket értékelő dr. Kindler Miklós első vallomásával megegyeztek, tehát nem volt ellentmondás a szövettani szakemberek megállapításai között.
A jogerős ítélet szerint a pathológiai szakvélemények egzakt információt nem tudtak szolgáltatni az okozatosság körében ( ítélet 18 oldal második bekezdés )- ami a fentiek szerint szintén iratellenes megállapítás. Hiszen valamennyi pathológiai vélemény egyezően a fertőzés élőben való keletkezését igazolja, éppen a nyitott sebfelület felől, mely az okozatosság vizsgálata során – a bizonyítékok okszerű együttes értékelésével, melynek hiánya is jogszabálysértő és még felülvizsgálati eljárásban is kifogásolható – egzakt információt szolgáltat a láz okára vonatkozóan.
A bíróság megállapította, hogy a jódos öblítés nem volt indokolt, nem szakmai szabály, holott a szakvélemények, a szakirodalom is szakmai követelményként írja ezt elő. Ehhez kapcsolódik a Népegészségügyi Szakigazgatási Szerv véleménye is :„Arra vonatkozón azonban kétségtelenül nincsen utalás a dokumentációban, hogy ez a beavatkozás a korábban, azaz a kóros vérzés észlelése előtt milyen indikációval történt és hogy ezeket a betapintásokat antibiotikum védelmében végezték volna, illetve hogy utánuk a méhüri öblítés megtörtént volna….”
Maga a kezelést végző személy úgy nyilatkozott, hogy ez előírás és elvégezte, csak nem tudja igazolni. Azaz nem dokumentálta. Mely azt jelenti, hogy a PP 164 § (1) bekezdése szerint az alperest terhelte volna a bizonyítási kötelezettség a tekintetben, hogy ezt a  szakmai előírást betartotta, de a bíróság jogellenesen felmentette az alperest az erre vonatkozó bizonyítás terhe alól.
5. / A szakvélemények ütköztetése a II. fokú eljárásban megtörtént, a független szakvélemények nem állnak ellentétben a lényegi kérdésekben egymással, így további bizonyítás szükségtelen. 
Amennyiben a bíróság helyesen értékelte volna az iratokat, a bizonyítási kötelezettség szabályát, helyesen vonta volna le a bizonyítatlanság vagy a bizonyítás sikertelenségének következményét, úgy a szakvélemények közötti jelentős számú ellentmondást valóban fel tudta volna oldani. Ugyanakkor a fentebb kifejtettek szerint maga a bíróság sem tudott egyértelműen állást foglalni a szakvélemények alapján a láz helyes besorolásának kérdésében. A bíróság  gyakorlatilag megkerülte a kérdést, így megkerülte a felelősség pontos tisztázását is, melyhez szükség lett volna a szakvélemény beszerzésére abban az esetben, ha a szakirodalom ide vonatkozó rendelkezéseit a bíróság önmagában – mint szakmai irányelvet – nem fogadja el. 
A szakértői vélemények értékelése kapcsán megjegyezni kívánjuk, hogy dr. Nagy József Zoltán szakértő véleménye – a szakértő nyilvánvaló elfogultsága miatt – nem is lett volna figyelembe vehető, a szakértő függetlensége a tárgyalási magatartása miatt erősen kérdőjeles. A szakértő a tárgyaláson való személyes meghallgatása során a felperesi képviselő törvényben biztosított jogainak gyakorlását szinte személyes sértésnek vette,  felháborodott hangnemben tett megjegyzés a dokumentálással kapcsolatos észrevételeire, mondván, hogy azt azért kell tennie az orvosoknak, hogy majd a bíróság és az ügyvédek előtt védjék magukat.
Egy szakértő ebben a helyzetben nem orvos, hanem szakértő. Függetlennek kell lennie és annak is kell látszania. A dokumentálás kérdését szakmai szempontból kell alátámasztania és nem személyes támadásként értékelni az ezzel kapcsolatos kérdést.
Nyomban meg is védte az alperest azzal, hogy a dokumentációs hiányosság annak tudható be, hogy  zajlik egy súlyos eset és nincs idő az adatok rögzítésére, mely a tényállás teljes ismeretének hiányát igazolja és az orvosok feltétlen kimentésének szándékát, mely egy szakértőtől elfogadhatatlan hozzáállás.
Az utólagos bejegyzés rögzített időpontjában azaz 19 órakor ugyanis nem zajlott súlyos eset, volt idő az adatok rögzítésére, nem volt szülés, nem volt eset, az ügyeletes a szobájában ücsörgött és nem lett volna akadálya az adat rögzítésének, annak azért volt mégis akadálya, mert ilyen esemény nem zajlott, azaz nem volt ilyen mérés.
Viszont a szakértő nyilatkozata mutatja a szakértői szándékot – a védhetetlen mulasztás védelmét - és egyben a szakértő elfogultságát az ügyben.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a bíróságok jogszabálysértően foglaltak akként állást, hogy az alperes terhére sem szakmai szabályszegés, sem az elvárható gondosság hiánya nem állapítható meg, a jogszabályi  helyes alkalmazása, a bizonyítékok helyes és okszerű értékelése, a bizonyítási teher jogszerű minősítése  és a szakvélemények  között ellentmondás helyes eljárási feloldása esetén éppen ennek ellenkezője lett volna megállapítható.
A fentiekre figyelemmel kérjük az I. és II. fokú ítéletek hatályon kívül helyezését, közbenső ítélettel az alperes felelősségének megállapítását és az összegszerűség elbírálásához szükséges bizonyítás lefolytatása érdekében az I. fokú bíróság új eljárás lefolytatására való kötelezését.
Amennyiben a Kúria is úgy ítélné meg, hogy a láz minősítése kérdésében előterjesztett bizonyítási indítvány teljesítése indokolt, úgy az ítéletek hatályon kívül helyezését és az I. fokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára kötelezését kérjük ezen bizonyítás kiegészítését előírva, lehetőség szerint megyén kívüli bíróságot kijelölve.
Kérjük az alperes perköltségben való marasztalását azzal, hogy az felperesek képviselője ÁFA körbe tartozik.
Kérjük a felülvizsgálati eljárás során is az illetékfeljegyzési jog biztosítását, ennek feltételeit az I. fokú bíróság már  vizsgálta és az eljárás során felülvizsgálta.
Kérjük az ügyben tárgyalás tartását.
Szeged, 2017. április 20 napján


/ kk. Greiner Ramóna és társai  / felperesek