Felelnetek kell!

Két könyvre való anyag gyűlt össze, lassan 8 éve nincs bűnös. Ahogy igazságszolgáltatás sem! Ez Magyarország 2015-ben...2017-ben....

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Fellebezés II.

0

A beteg vérzése is jelentős volt, melyet a szobatárs tanuvallomása egyértelműen alátámaszt. Ezen bizonyítékot is tényleges értékelés nélkül a bíróság figyelmen kívül hagyta azzal, hogy a vérzés mértékét saját tapasztalataihoz viszonyítva értékelte. A bíróság álláspontja szerint az, hogy a beteg osztályon volt nem intenzíven, alátámasztja, hogy nem volt súlyos állapotban. ( akkor hogyan keletkezett olyan baja az osztályon, amibe később belehalt? )

A szobatárs egyértelműen nyilatkozta, hogy a beteg egyre rosszabbul volt, hangosan nyögött, erősen vérzett.

Valóban saját maga értékelte a vérzését erősebbnek a megszokottnál és valóban nem tudta felmérni annak súlyosságát, de ez nem is a beteg, hanem a szakszemélyzet dolga. A láz miatt eleve egy fokozott, szoros követést kellett volna alkalmazni ( amely az utólagosan kiegészített orvosi dokumentációk alapján nem megállapítható ), mely kiterjed akár óránkénti lázmérésre és dokumentálásra, illetve óránkénti vérzés figyelésre, mely bizonyíthatóan nem történt meg.

Sajnos mára az egészségügy különböző okok miatt oda jutott, hogy a beteg nem tudja magát jól megfigyelni, kezelni és akár meg is gyógyítani, könnyen meghalhat, ez ebben az időszakban még nem volt ennyire igaz, de a jogszabályi rendelkezések szerint nem a beteg dolga az elvárható gondosság tanúsítása, mely 10 órán át tartó semmittevésre nem mondható.

Fentebb már hivatkoztunk – 1-pontban – a lázzal kapcsolatos szakirodalomra, mely alapján megállapítható, hogy iratellenes annak megállapítása, hogy ez egy nulladik napos láz volt.

Iratellenes az a megállapítás is, hogy a felperes szakértőjének meghallgatása e körben nem volt szükséges, a szakvélemények ütköztetése ilyen módon indokolatlan volt, mivel „ ellentét a vélemények közt a per elbírálása szempontjából jelentős körülmények körében nem áll fenn”

Ez a megállapítás arra utal, hogy a bíróság a magánszakértői vélemény tartalmát nem ismeri.

Dr. V. Gy. megállapítása:  mi szakértőnk!!!

A szakértői vélemények egy része az egyébként itt is igen pontatlanul dokumentált lázas állapot kérdését „ kifáradásos láznak” minősítik, mely messze eltér a jelenlegi szülészeti gyakorlat megítélésétől, és tapasztalataitól.

A lázas állapot kérdéskörében a rendelkezésre álló szakirodalmi adat birtokában, mely egyezik több hazai szaktekintély együttes véleményével, a „kifáradásos láz” mértéke normál körülmények között nem haladja meg a 38,3  +/- 0,2 C, hogyan értékelendő az indikáció  nélkül végzett  beavatkozás után szakirodalmi adatok szerint is a szövődmény kategóriába  sorolandó, a szokványostól messze   eltérő  lázas  állapot jelentkezését.


Álláspontunk szerint, mind a vérzés mennyisége, mind a lázas állapot mértéke, előfordulása, további lépéseket kellett volna, hogy keletkeztessen.

A rendelkezésre álló szakértői vélemények is karakterizálják, mit értünk a szülést követő gyermekágyi hőemelkedés időszakán. Ez a szülés utáni ún. kifáradásos láz kategóriáját messze meghaladta, az abban foglalt 38,5 C-os hőmérsékletet messze túllépte. Így mindenképpen kórjelzőnek kellett volna lennie, különös tekintettel arra, hogy az obszerváló orvosok számára rendelkezésére állt, az a tény, hogy a szülést követően manuális és műszeres méhűri revízió történt, amelyet tankönyvi tétel alapján is kockázati tényezőnek kell kezelni, és így az ilyen beavatkozásokat követő lázas állapot szövődményként kell kezelni.

Tehát az egyik véleménycsoport szerint nulladik napos a láz ( fehér ), a másik  kettő  ( Vajda és az új eljárás során beszerzett vélemény ) szerint nem az, hanem fertőzésre utaló tünet ( fekete ) a bíróság szerint pedig nincs ellentmondás, amit tisztázni kellene.

Tulajdonképpen ezzel a hihetetlen hozzáállással akadályozta meg a bíróság a szakvélemények tényleges és érdemi ütköztetését, melyet az Ítélőtábla kötelező jelleggel előírt a részére.

(Folyt. köv.)

2016. Január 27.

Fellebezés I.

0

TISZTELT GYŐRI ÍTÉLŐTÁBLA !

Alulírott szám alatti lakosok,  továbbiakban, mint  felperesek képviseletében dr. T ügyvéd  az általunk a VASZARY KOLOS KÓRHÁZ ESZTERGOM alperes ellen kártérítés megfizetése  iránt indított perben, mely a Tatabányai Törvényszék előtt 13.P. 20.261/2011 szám alatt van folyamatban a bíróság 128 sorszám alatti ítélete ellen

 

fellebbezésünket

az alábbiak szerint terjesztjük elő:

Az I. fokú bíróság a fenti sorszám alatti ítéletével a felperesek keresetét elutasította és kötelezte a felpereseket a perköltség megfizetésére.

A határozat indokolása szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás, a beszerzett és általa aggálytalan minősített szakvélemények megállapításai szerint az alperes az I-III. r felperesek édesanyja és a IV.r. felperes házastársa kezelése, ellátása észlelése során nem követtek el szakai szabályszegést, a részükről diagnosztikai tévedés nem történt, az egészségügyi törvényben előírt elvárható gondosságot tanúsították,a  szakmai és etikai szabályokat betartották, így nem állapítható meg, hogy a felpereseket ért kár és az alperesi magatartás között olyan okozati összefüggés álla fenn, mely a felperesek kártérítési igényét megalapozná, így a felperesek keresetét megalapozatlannak minősítette.

Az bíróság ítélete álláspontunk szerint jogszabály sért, figyelemmel arra, hogy

-         a tényállást tévesen és részben iratellenesen állapította meg,

-         lényeges bizonyítékokat hagyott figyelmen kívül

-         a bizonyítékok egy részét iratellenesen értékelte

-         nem teljesítette a korábbi hatályon kívül helyező végzésben a II. fokú bíróság által előírtakat

mindezek következtében határozata megalapozatlan, iratellenes és jogszabálysértő.

 

A bírósági tényállás téves és iratellenes és a szakértők megállapításaival ellentétben álló elemei:

1./ A beteg a szülést követően jól érezte magát, majd 16 körül észlelték, hogy magas 39 C feletti láza van. A szükséges lázcsillapítást elvégezték.

 

2./ A beteg kezelése során az orvosi hivatás szabályi szerint jártak el, sem a beteg állapotára kiható, sem azzal okozati összefüggésben álló diagnosztikus hibát, terápiás hibát nem vétettek. A szakemberek a szakmai eljárásrendet mindenben követték.

 

3./ a 39 C meghaladó lázat helyesen nulladik napos lázak tekinteték, mely a kiszáradás és a  fokozott izommunka következménye.

 

4./ Más szepszisre utaló jel hiányában a gyógyszeres kezelés nem vált indokolttá

 

5./A Bumm kanállal fertőzést ne okoztak, a méh belső oldala fertőzést nem mutatott. Betapintás esetén jódos öblítés nem indokolt.

 

6./ Az egészségügyi dokumentáció megfelelő, hiánytalan és utólagos befolyásolástól mentes.

 

7. / A szakvélemények ütköztetése megtörtént, a szakvélemények nem állnak ellentétben a lényegi kérdésekben egymással és a szakirodalommal.

 

 

Az egyes téves tényállási elemeket érintően az alábbi részletes előadást tesszük:

 

 

1./ A beteg a szülést követően jól érezte magát, majd 16 körül észlelték, hogy magas 39 C feletti láza van. A szükséges lázcsillapítást elvégezték.

A beteg a szülést követően csak egy ideig érezte jól magát a lázas állapot jelentkezésével általános állapota is rosszabbodott, vérzett, melyet a hiányos észlelés miatt nem vett észre a kezelésében részt vevő személyzet. Muresán Kornélia szobatárs részletes nyilatkozatot tett a beteg állapotáról, az elfogultsággal nem vádolható személy helyett a bíróság azoknak a személyeknek a nyilatkozatát fogadta el, akiknek érdekében áll, hogy jelen eljárás milyen módon dőljön el ( elfogultság ) mivel párhuzamos eljárásba a büntetőjogi felelősségüket a bíróság jelenleg is – egy 7 éve tartó I. fokú eljárás keretében – vizsgálja.

 

A jelen per elsődleges kérdése a láz minősítése volt, azt kellett eldönteni a szakértőknek, majd a bíróságnak, hogy a beteg esetében 16 órakor észlelt igen magas láz valóban ú.n. kifáradásos láz volt-e, vagy olyan jelenség, mely további vizsgálatokat, szorosabb megfigyelést és intézkedést igényelt-e.

 

A bíróság által kirendelt szakértők és a bíróság is ezt a láz mértéket folyamatosan igyekeztek elbagatellizálni, melynek ékes bizonyítéka maga az ítélet is, mely 39 foknál magasabb lázat ír, holott a pontos mérték az iratban rendelkezésre áll, mely 39.9 fok, azaz közel 40 fok. Ennek különös jelentősége van, mely ez olyan mértékű láz, mely már nyilvánvalóan túl van azon az állományon, mely a kifáradásos láz kategóriába sorolható, ezt a felperes  - ellentétben a bíróság megállapításával – igazolta, erre vonatkozó további bizonyítási indítványát, pedig a bíróság lényegi indokolás nélkül elutasította.

 

Nem értékelte a bíróság azt sem, hogy a lázat rögzítő Betét- és dekurzus lapon javítás történt ( lsd írásszakértői vélemény ) az eredeti dekurzus lap a büntetőeljárás során a büntető anyagból „ eltűnt”, ami egy normális eljárási rendben nem történhet meg.

 

A szakvélemény szerint a Napi ápolási lapon az éjszakai hőmérsékletre vonatkozó érték javításra került és a lap utólagos bejegyzést tartalmaz.

 

A betétlap több helyütt javított, a 9. sorban, a 11-17 sorban, mely igazolja azt a  felperesi állítást, hogy nem az elfoglaltság miatti későbbi dokumentálásról, hanem az irat utólagos „feljavításáról” van szó a felelősség mentése érdekében.

 

Ezt a bizonyítékot a bíróság teljesen figyelmen kívül hagyta, az alperes részére az eredeti dokumentáció hiányát és annak javítottságát nem értékelte.

 

Értékelés esetén a javított részek figyelmen kívül hagyásával kellett volna a tényállást megállapítani.

 

Amennyiben tehát téves a bíróság azon álláspontja, hogy ez további kezelést nem igénylő nulladik napos láz, úgy az ebből levont minden további következtetése is helytelen, hiszen ha a láz fertőzésre utal, abban az esetben azt kellett volna vizsgálnia a bíróságnak, hogy

-         ezen jelenség alapján az alperesnek mit kellett volna tennie,

-         milyen további vizsgálatokat kellett volna elvégeznie,

-         milyen gyógyszereket, kezelést kellett volna nyújtania a betegnek, hogyan kellett volna nyomon követnie az állapotát és

-         mindezt az alperes megtette-e megfelelt-e a szakmai előírásoknak.

 

A téves minősítés folytán a bíróság mindezt nem tette meg, így határozata megalapozatlan, hiányos és jogsértő.

 

A láz tekintetében a szakvélemény közötti ellentmondás feloldása nemhogy nem történt meg, arra a bíróság még csak kísérletet sem tett, a bizonyítási indítványt e körben nem teljesítette annak elutasítási indoka is megalapozatlan.

 

Az nem feloldás, hogy a bíróság megmondja, hogy melyik szakvélemény „tetszik neki jobban”, a feloldás egy szakmai munka, melynek során az egymásnak ellentmondó megállapítások között

-         vagy meg kell szünteti az ellentétet – a szakértők együttes meghallgatása útján

-          vagy ha ez nem vezet eredményre a bíróság szakmai alapon, szakmai indokát adva elfogadhatja az egyik szakértői álláspontot

-         vagy ha erre sincs lehetőség akkor felülvéleményt szerez be.

 

A bíróság által kirendelt szakértő véleményében meg sem indokolta, alá sem támasztotta azt, hogy miért nem tekintendő ez nulladik napos láznak már nem minősíthető láz fel nem ismerése szakmai szabályszegésnek.  A felperesek szakirodalmi utalást, szakmai irányelvet sorakoztattak fel arra nézve, hogy a szakirodalom szerint ez fertőzésre utal ( ezt a szakértő is megállapította ) ha viszont arra utal, akkor meg kellett volna mondani, hogy mit kellett volna tenni ebben az esetben és ehhez képest kell állást foglalni a szakmai szabályszegés tekintetében.


Az utolsó szakértői vélemény a korábban beszerzett szakvéleményekkel szemben a lázat nem minősítette már egyértelműen nulladik napos láznak, a fertőzés gyanút megállapította, a diagnosztikai tévedést megállapította, a bíróság azonban úgy tűnik ezt a szakvéleményt sem fogadta el, az ítélet indokolásában több alkalommal utal arra, hogy véleménye szerint ennek kirendelése indokolatlan volt és tulajdonképpen ennek alapján mellőzi a megállapításai érvényesítését.

 

A felperesek magánszakértője már az elejétől fogva azt írta le, amihez az utolsó szakvélemény már közelített, de ennél is többet tett, ugyanis nemcsak leírta a megállapítás ellentétjét, álláspontját szakirodalom tömegével támasztotta alá. Mindez a bíróságban még arra sem volt alkalmas, hogy kétséget támasszon a korábbi szakvélemények megállapításával kapcsolatban.

 

Tehát egyfelől van egy

- semmilyen szakmai alátámasztással nem rendelkező  megállapítás

másrészről

- bizonyíték arra, hogy a gyógyító személyzet maga sem tekintette a lázat szokvány, kifáradásos láznak, ezt már csak a bírósági eljárásban minősítették ilyennek

- számos bizonyíték arra, hogy a szakmai irányelvek szerint ezt nem nulladik napos, és kifáradásos láz, hanem fertőzésre utaló jel.

 

A bizonyíték értékelés = a bíróság az elsőt fogadja el, mert……csak.

 

A láz annyira központi kérdés, hogy ennek szakmai tisztázása nem volt mellőzhető, ezt a bíróságnak vagy felülvélemény vagy szakkonzulens bevonásával meg kellett volna tennie a bíróság ugyanis nem rendelkezett azzal a szakértelemmel, mely lehetővé tette volna a számára, hogy ebben a kérdésben döntsön.

 

A felperes erre folyamatosan az új eljárás során bizonyítási indítvány előterjesztett.

 

Kérte dr. Papp Zoltán szakértőként való bevonását ebben a kérdésben, aki az ETT vezető szakértője, a szakirodalmat nagy részének szerzője és szerkesztője, igazságügyi szakértő, akire a szakvélemények hivatkoznak, akinek megállapításai azonban a szakirodalomban ellentétesek a szakvélemény megállapításaival.

 

A szakvéleménye beszerzése semmilyen eljárási késedelmet nem okozott volna, az amúgy eljárási késedelmekkel, indokolatlan elfogultsági bejelentéssel teletűzdelt eljárásban ( nem a felperesek hibája, hogy a megismételt eljárás évekig volt folyamatban, a bíróság pedig a felperes Pp.- ben biztosított jogának gyakorlását - kifogás előterjesztése az eljárás szabálytalansága miatt – elfogultsági oknak minősítette, azaz e szerint a bíró eljárás akkor is támadhatatlan, ha szabálytalan? ) és erre való hivatkozással egy lényegi bizonyítási eljárást elutasítani nem jogszerű.

 

dr. Papp Zoltán illetve az ETT bevonására vonatkozó indítvány elutasításának indoka az ítélet szerint az, hogy a felperes magánszakértői sem fejtették ki, hogy mit kellett volna az alperesnek csinálnia. Álláspontja szerint a láznak gondolatébresztő (???) volt, mely nem utal mulasztásra és véleménye szerint az, hogy semmit nem tettek a láz oka kiderítése érdekében helyes és nem kifogásolható eljárás.

 

A láz, mint jelenség nem gondolaébresztő, hanem egy tünet, melyet a szakma szabályai szerint értékelni kell és szükség esetén – ez jelen esetben fennállt- cselekedni kell.  A kezelő orvos Jónás doktor valóban nem tett mást, mint elgondolkodott, hogy milyen fertőzésekre  utalhat – maga állította, hogy Coli baktérium fertőzés is felmerült – de annak ellenére, hogy saját állítása szerint is fertőzést gyanított nem kifáradásos lázat, semmit nem tett. A gondolatébresztgetés hajnali 3-ig tartott, melynek eredményeképpen a beteg meghalt.

 

A láz dokumentálása sem történt meg megfelelően. A bíróság megállapításai az iratok, dokumentációk kapcsán iratellenes.

 

A Veszprém Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve vizsgálata során megállapította, hogy a dokumentáció hiányos, mely önmagában megalapozhatja az alperes felelősségének megállapítását.

„ Az egészségügyi dokumentáció alapján nem igazolható az elvárható gondosságú ténykedés… az orosi dokumentáció hiányos… ellentmondásos a rögzített néhány testhőmérsékleti érték tekintetében is, másrészt a dekurzus az antibiotikum adásának orvosi elrendeléséről nem tartalmaz bejegyzést …. hanem  csak másnap került rögzítésre az antibiotikum beadása.

A fenti adatok hiányában nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a gyermekágyas láza már a dokumentációban hivatkozottnál órákkal korábban is antibiotikum adását igényelte volna….

a fenti adatok hiánya miatt a súlyos és a szokásosnál hamarabb fellépő gyermekágyi fertőzés korábban való fel nem ismerése kapcsán nem igazolható a kellő gondosság

A dokumentációs mulasztás értékelése és az utólagosság minősítése tehát nem történt meg megfelelően.

Az utólagosság tekintetében a bíróság megfordította a bizonyítási terhet, mely sérti a Pp rendelkezéseit.

 

Megállapítható ugyanis – erre a felperesek írásszakértői vélemény csatoltak  és maga az utólagos bejegyzést jegyző orvos is elismerte az utólagosság tényét -  hogy a fontos adat, a lázmenet tekintetében az orvosi dokumentációkat utólag módosították.

 

Ez azt is jelenti, hogy az utólagosan módosított dokumentum, nem hiteles dokumentum a bíróság megállapításával ellentétben.

 

Ehhez képest a bíróság hiánytalan, értékelhető és illetéktelen változtatástól mentes adattartalmú dokumentációt említ.

 

E szerint a bíróság álláspontja az, hogy ha illetékes személy módosít a dokumentáción utólag, ez bármikor is történik, az törvényes?  Ha ezt a vétkes orvos teszi, hogy elfedje a mulasztását akkor törvényes, mert a bejegyzés értékelhető és illetékes személy végzi? Ha ez így van, akkor nagyon nagy baj van a joggyakorlatban.

 

Az utólagosság azt is jelenti, hogy az alperest terheli a bizonyítás a körben, hogy ennek az utólagosságnak mi volt az oka, ez mikor, milyen okból történt.

 

A felperes álláspontja szerint az utólagos bejegyzés akkor történt, amikor a sajnálatos esemény bekövetkezett és dr. Berbik István bekérte az adatokat, dokumentumokat, azokat ellenőrizte és hiányosnak találta, Ekkor történt a bejegyzés, melyet igazolt az írásszakértői vélemény, mely szerint

 

Az utólagosan bejegyzett rész

„ fáradtságot vagy lelkiállapotban bekövetkezett változást tükröznek”…” az utolsó négy sor írásakor a ductor igyekezett, hogy sok információnak helyet tudjon szorítani.”

 

Ez pedig megfordítja azt a bizonyítási terhet is, mely a láz és a beteg észlelése tekintetében fennáll.

 

A bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a dokumentációt az utólagos bejegyzés figyelmen kívül hagyásával minősíti és ehhez képest az alperesre terheli annak a bizonyítását, hogy az eredeti hiteles dokumentációval szemben igazolja, hogy az észlelés megtörtént, a láz akkor és annyi volt, amennyit bejegyeztek – ez egyébként ellentmondásban van a lázlap adataival is – és ennek sikertelensége az alperes terhére esik.

 

Az utólagos bejegyzés figyelmen kívül hagyásával megállapítható, hogy a beteg észlelése10 órán keresztül nem történt meg annak ellenére, hogy a szakmai iránymutatás éppen a szoros nyomon követést írja elő, azzal, hogy a fertőzés legkisebb jelének is jelentőséget kell tulajdonítani és a fertőzést a csírájában el kell fojtani ( antibiotikum adással )

2./ A beteg kezelése során az orvosi hivatás szabályi szerint jártak el, sem a beteg állapotára kiható, sem azzal okozati összefüggésben álló diagnosztikus hibát, terápiás hibát nem vétettek. A szakemberek a szakmai eljárásrendet mindenben követték.

A bíróság által az új eljárás során kirendelt szakértő szakvéleményében megállapította a diagnosztikus tévedést az alperes esetében, ezzel szemben a bíróság ezen vélemény alapján megállapította, hogy diagnosztikus tévedés nem történt. Így az ítélet e vonatkozásban is iratellenes.

Ad2.

 

Hasonló megállapítást tett a magánszakértő:

Hangsúlyozzuk, nem a beavatkozás elvégzésének ténye önmagában, hanem az elvégzés módja, valamint az azt követő események láncolata jelent súlyos szakmai szabályszegést. Az ezt követő  körülmények nem megfelelő értékelése, és a kellő beavatkozás elmaradása  vezetett   septicus állapot kialakulásához, mely nevezett Greiner Eszter halálát okozta.

A beavatkozásnak műtéti leírása nincs.

Lampé Szülészet-Nőgyógyászati Tankönyv alapján /197o.) A beavatkozás méhűri fertőzést okozó fokozott kockázata miatt jódvizes öblítés és/ vagy antibiotikum adás szükséges.

Ezek nem történtek meg.

Szintén tankönyvi ajánlás, ha a beavatkozás előtt, vagy a beavatkozást követően lázas állapot alakul ki, feltétlenül gondolni kell a beavatkozás kapcsán kialakult ascendáló infekció lehetőségére  és haladéktalanul antibiotikum adását kell kezdeni.

Jen esetben a beavatkozás után 5 órával jelentkező  - minden állítással ellentétes – szokványos   szülés utáni láznak nevezett 39,9 C hő kapcsán feltétlenül gondolni kellett volna a méhűri beavatkozás által okozott infekció lehetőségére. Ennek még csak elméleti lehetősége sem merült fel . Ennek a lehetőségnek a kizárására diagnosztikus lépés nem történt. Belenyugodtak abba „ hogy ez egyszokványos  szülési kifáradás „

Így a fentiek alapján megállapítható, hogy ennek a ténynek döntő kihatása volt az azt követő eseményekre.

 

Mint fentebb hivatkoztunk rá, az alperest orvosai a kezelés során több alkalommal megsértették az orvosi hivatás és szakmai szabályait, ezt nemcsak a felperes szakértői, hanem a szakirodalom alapján is egyértelműen meg lehet állapítani.

 

Legelső az ú.n. Bumm kanalas beavatkozás volt, mely tekintetében a bíróság szintén a szakértői véleményekkel szemben foglalt állást ( tulajdonképpen mire jó a szakvélemény, ha még az állítólag elfogadott szakvélemény megállapításait sem veszik figyelembe?)

Arra a kérdésre semmilyen választ nem ad az ítélet, hogy indikáció nélkül miért nem lehet beavatkozást végezni, pedig ez az első számú szakmai szabályszegés.

 

A csatolt szakértői vélemények egy részét a bíróság egyáltalán nem vette figyelembe, így meg sem értette, hogy a beavatkozás mitől hordoz magában veszélyt.

 

( Ezt külön a Bumm kanállal kapcsolatos megállapítással foglalkozó pontban kifejtjük )

 

A beavatkozás utáni további szakmai szabályszegés, hogy a láz jelentkezésekor annak mértékét nem együttesen értékelték az előzményekkel és fel sem merült annak a lehetősége, hogy valamilyen fertőzés állhat a dolog hátterében vagy ha felmerült – mert a Coli felmerült – akkor ezt az orvos el is hessegette.

 

Jónás László ugyan gondolt – gondolatébresztő jelleggel – fertőzésre, de nem tett meg semmit sem ennek kiderítése, sem annak elhárítása érdekében, még a szoros nyomon követést sem alkalmazta.

 

Ez lehet, hogy egy valós nulladik napos láz esetén veszélytelen eljárás lett volna, de ebben az esetben sajnos a beteg esélyét is elvették attól, hogy az életét megmentsék.   Már akkor vették komolyan – 10 óra múlva – amikor a folyamat már visszafordíthatatlan lett.

 

Ez mindenképpen szakmai szabályszegés.

Téves a szakértői megállapítás, hogy ez nem szakmai szabályszegés és sérti az Eü.tv rendelkezéseit is.

Az Eü.tv 77 § (3) bekezdése szerint ugyanis minden beteget az ellátásban részt vevőktől  elvárható gondossággal valamint a szakmai és etikai szabályok illetve irányelvek betartásával kell ellátni.

A 119 § (3) bek. b.) pontja értelmében az egészségügyi szolgáltatás megfelelő minőségének alapvető feltétele, hogy az eljárás során érvényesüljenek a jogszabályban foglalt vagy egyéb szakmai szabályok, így különösen a tudomány mindenkori állását tükröző és bizonyítékokon alapuló szakmai irányelvek, ezek hiányában a módszertani útmutatókban közzétett szabályok, szakmai irányelvek  vagy módszertani útmutatók hiányában a széles körben elfogadott szakirodalomban közzétett szakmai követelmények:

Álláspontunk szerint azzal, hogy a kezelő személyzet a magas láz okának vizsgálata, fertőzés gyanúja ellenére nem tett semmit nem tett eleget az elvárható gondosság kritériumának, az idézett – szakirodalomban közzétett – szakmai szabályok betartásának hiányában az egészségügyi szolgáltatás megfelelő minőségének alapfeltétele nem teljesült.

 

3./ a 39 C meghaladó lázat helyesen nulladik napos lázak tekintették, mely a kiszáradás és a  fokozott izommunka következménye.

 

Tényként állapítható meg – ezt valamennyi kezelőorvos is ekként nyilatkozta – hogy a betegnek könnyű, gyors lefolyású szülése volt, tehát nem volt az átlagos meghaladó nagy izommunka, nem lehetett kiszáradása, hiszen a megfigyelés időszakában alkalmazott kezelés és szoros észlelés éppen ezt volt hivatott megakadályozni.

 

A láz mértéke az alperes szakértő személyzete által is minősítetten igen magas, és szokatlan mértékű láz volt ( lásd Simon Judit nővér tanú vallomása, melyet a bíróság teljesen figyelmen kívül hagyott, annak ellenére, hogy rendelkezésére állt, a felperes bizonyítékként hivatkozott rá, az ítéletben a bizonyítékra még csak utalás sem történt, annak értékelése elfogadása vagy elvetése tárgyában nem történt meg ), mely eleve ellentmond a szokvány láz kategorizálásnak.

 

A láz mértékére vonatkozóan a felperesek számtalan nőgyógyászati tankönyvet, szakirodalmat hoztak bizonyítékként. Ezek a szakirodalmak határozzák meg a beteg kezelése során alkalmazandó orvosi hivatás szabályrendszerét, annak tartalmát adják. A bíróság álláspontja szerint a szabályok figyelembevétele kötelező, az az ítélkezés alapja ennek ellenére a felperes által rendelkezése bocsátott ezen bizonyítékokat egyszerűen lesöpörte a bizonyítékok asztaláról arra való hivatkozással, hogy „azok a  tankönyvek kiragadott részletei és mélyen és összefüggéseiben nem kapcsolódnak az ügyhöz”

Amellett, hogy ez a minősítés nem értelmezhető nem is megalapozott, nyilvánvalóan a tankönyveknek a lázra vonatkozó rendelkezéseit és fejezeteit idézte a felperes és szakértője nem a teljes tankönyvet, de akár azt is rendelkezésre tudjuk bocsátani.

 

A klinikai irányelvekről szóló szakirodalom szerint a „ szakmai szabálynak tekintendők mindazon ismeretek, amelyeket egyetemi tankönyvek, jegyzetek, orvosi szakkönyvek, szakfolyóiratok, továbbá szakmai kollégiumok által közzétett iránylevek protokollok és módszertani levelek tartalmaznak”

( Ezt támasztja alá az Eütv 119 § (3) bekezdésének idézett rendelkezése is.)

 

Ezt elfogadva a felperesek által csatolt szakirodalom szakmai szabályként vehető figyelembe alapvető  ellentmondás látszik a bíróság szakértő és a szakirodalom megállapításai között ezen szakmai szabályok tekintetében.

 

A szakirodalom egyértelműen, tételesen cáfolja az alapeljárásban kirendelt szakértők álláspontját, az ilyen magas 39,9 fokos láz nem tekinthető, nulladik napos, kifáradásos láznak, hanem az egy betegség, fertőzés tünete.

Folyt. köv.

2016. Január18.