Észrevétel  Dr. Iványi Pál, Jónás László, és Berbik István ellen indított büntetőperben, az alábbi észrevételt kívánjuk tenni:

 

Álláspontunk szerint, néhai Greiner Eszter halálával kapcsolatban az ellátás folyamatában  kardinális kérdésként merül fel, a méhen belüli fertőzés kérdése.

Álláspontunk szerint, az események láncolatában meghatározó szerepet játszott a normál szülés után a lepényi szakot követő  Bumm- kanállal végzett műszeres  méhűri revízió, mely beavatkozás szakmai indok hiányában – indikáció nélkül – történt. A beavatkozás leírása nem lelhető fel és az eljárásnak szerves részét tartalmazó jódvizes öblítés ténye sem explorálható.

A fentiek bizonyítására több idevonatkozó tankönyv becsatolásra került.

A fenti szakmai hivatkozások egyértelműen a beavatkozás veszélyeként jelölik meg a méhűri beavatkozás kapcsán feljuttatott kórokozók által kialakult méhűri fertőzés – puerperális sepsis-  kialakulásának lehetőségét, melyet egyértelműen életveszélyes állapotnak tartanak.

Álláspontunk szerint, a fenti beavatkozás egyértelműen okozója lehetett a kialakult fertőzésnek, melyet az ellátó orvosok nem ismertek fel, és az ismeretlen eredetű láz tisztázására  nem történtek lépések.

A szakmai mulasztást abban látjuk, hogy az ellátó orvosok tudata nem fogta át a szülés után történt beavatkozás méhen belüli fertőzés kialakulását okozó kockázatát, és a szokatlanul magas (szintén több tankönyv evidenciáival alátámasztott) a beavatkozás után néhány órával jelentkező lázas állapotot, mely egyértelműen a bakteriális invázió első jele volt, azt könnyelműen figyelmen kívül hagyva diagnosztikus lépéseket nem téve, kifáradásos lázként értékelték, és ezáltal a kellő időben történő beavatkozás lehetőségétől, és annak esetleges eredményétől néhai Greiner Esztert megfosztották.

A peres eljárás kapcsán a fertőzés meglétének kérdésének ténye, és objektív bizonyítása elengedhetetlenül fontos, mely álláspontunk szerint a rendelkezésre álló tényszerű dokumentációból egyértelműen megállapítható, és a fent felsorolt történéseket tényszerűen megerősíti.

Elsőként említenénk a Vaszary Kolozs Kórház 02002705-ös naplószámon kiadott leletet, mely tartalmazza a méhtartalom (1942/07) és a méh, valamint a jobb oldali függelék szövettani vizsgálat eredményét (1938, illetve 1939/07).

A boncanyag szemmel történő (un. makroszkópos vizsgálata kapcsán leírásra került a méh hátsó falában elhelyezkedő simaizomgöb, valamint e göb mögött a méh fenekén bolyhos jellegű lepényszövet visszamaradás volt látható.

A részletes szövettani metszetben elhalt terhességi szövetmaradványok, vizenyős fellazulást mutató simaizom elemek, és nagy tömegű baktérium, felhők, melyet gramm pozitív coccusoknak bizonyultak. Ez a fenti mikroszkópos leírás a hajnali méheltávolítást megelőző méhűri beavatkozás – abrázió kapcsán eltávolított szövetből történt.

Az itt látható leírt, és a későbbiekben részletezett, az eltávolított méh mikroszkopikus szövettani vizsgálata kapcsán leírt, a fentiekkel teljesen azonos kép megerősíti, és alátámasztja azt a véleményt, hogy a gyulladásos elváltozás élőben keletkezett és jött létre, nem pedig a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített, a korbonctani preparátum fixálhatatlanságából, már a halál után másodlagosan létrejövő bakteriális invázió következményeként.

Ezt erősíti Dr. Kindler Miklós 9.B.606/2009/11 tanúvallomása, melyben elmondja, „ Jelen ügyben a szövettani vizsgálat során a méhszájból származó szövetrészekből a baktérium felhők tömegesen kimutathatók voltak, de a gyulladásos reakciók is kifejezettek voltak, ezek keringés mellett keletkeztek „

A fenti leírás élőben keletkezett fertőzés tényét erősíti meg.

Kindler doktor az abrázió szövettani vizsgálatával kapcsolatban szintén megerősítette a baktériumok jelenlétét, valamint az ezekhez kapcsolódó vitális reakciót, azaz élőben keletkező tényét is. Továbbá megerősítésre került egyértelműen a lepényszövet visszamaradása is.

Ez a tény, a fentebb hivatkozott tankönyvi álláspontok szerint, a kialakuló fertőzés potenciális kiinduló forrása lehet.

Több helyütt történik hivatkozás a fixálatlan minta  diagnosztikus értékének megkérdőjelezhető voltával kapcsolatban, ugyan akkor jelentős kérdésnek tartjuk, hogy az ugyanazon műtétből eltávolított petevezető és petefészek hasonló körülmények között miért nem mutat hasonló rothadásos képet, mint az eltávolított méh.?

Amennyiben a két minta azonos módon került kezelésre, és azonos körülmények között tárolódott, akkor ez egyféleképpen lehetséges, hogy a halál után keletkezett reakciónak aposztrofált elváltozások, már a műtétet megelőzően is jelen kellett,  hogy legyenek.

Amennyiben - és erre egyértelmű utalás  –  nem található, ha az adnexum fixálás megtörtént, akkor komoly kérdésként merül fel, hogy az egy időben, egy helyre szállított két minta egyike, hogyan maradhat ki a másik mintán szabályszerűen elvégzett fixálásból.

Amennyiben viszont egyik minta sem került fixálásra, úgy a mé­hen kimutatott jelentős mennyiségű baktérium másodlagos rothadásos volta, szemben a függelékek érintetlenségével erőteljesen megkérdőjelezhető.

A rendelkezésre álló, a jegyzőkönyvben rögzített korszövettani leletekkel kapcsolatban meglévő állásfoglalások bizonytalansága nem egyértelmű volta, és ellentmondásai okán felülvizsgálati vélemény készült Dr. Kaiser László patológus szakorvos által, aki a Szegedi Tudományegyetem Patológiai Intézetének munkatársa, és szűkebb területét képezik munkájának a nőgyógyászati korszövettani minták elemzése.

Az ügyben keletkezett boncjegyzőkönyveket, dokumentumokat áttekintette, és annak alapján saját több, mint két évtizedes tapasztalatait összegezve, megállapította, hogy a női genitális traktusban lévő tömeges baktérium jelenléte semmiképpen nem tekinthető normálisnak, korábbi tapasztalataira hagyatkozva a fent részletezett szövettani kaparékban jelzett baktérium tömeges jelenléte mindenképpen egy korai fertőzés, sepsis forrását jelzi.

Megjegyzi, hogy a baktériumok tömeges jelenléte az elhaló terhességi maradványban mindenképpen kóros, továbbá a méhszáj területén leírt nagyszámú baktérium gyulladásos sejtek együttes jelenléte, egyértelműen gyulladásos reakciót takar.

Több évtizedes tapasztalatára hivatkozva kijelenti, hogy baktérium a méhnyálkahártyájában normál szülést követően még kis számban sem szoktak előfordulni, így a leletekben rögzített jelenlétük egyértelmű bizonyítékát adják annak, hogy közvetlenül a szülést követő időszakban kerülhettek, mind a terhességi kaparékba, mind pedig az anyaméhbe.

A fentiek ok-okozati összefüggésként kapcsolják egymásba az eseménysor láncszemeit, melyet a szülést követő méhűri beavatkozás, mind potenciális fertőzésforrás különösen a szakmaiatlan módon elvégzett, és az antisepsis szabályait be nem tartó kivitelezés kapcsán feljuttatott kórokozók, mind időben, mind térben megfelelhettek az egyébként mindenféle ok nélkül kialakult fertőzés kiindulási forrásaként.

A bíróság részéről a patológus részére feltett kérdésekben, a kérdések kapcsán összefoglalható, hogy a patológiai gyakorlat alapján szülést követően a méhűrben lévő bakteriális invázió különösen jelen esetben leírt nagyságban nem fordul elő, és az elvégzett beavatkozás egyértelműen okozhatja ilyen fertőzés kialakulását.

A konkrét kérdésre válaszolva megerősíti, hogy a leírt tömeges baktérium jelenléte mindenképpen kóros a méhkaparékban, és megerősíti, hogy a fent elvégzett méhűri beavatkozás egyértelműen lehet eredete a tárgyalt fertőzés kialakulásában.

A perben jelenlévő szakérték nézetkülönbsége miatt ezt követően került sor a digitálisan rögzített szövettani metszetek kikérésére, és újra vizsgálatára.

Megállapítja, hogy az áttekintett metszetek alapján a gramm pozitív baktériumok behatolási kapuja minden kétséget kizáróan a méh belfelületén a méhlepény leválását követően visszamaradt sebfelületen keresztül történt. Erre utal a metszetekben látható kifejezett gyulladásos reakció.

Véleményében szintén kitér a fixálatlan méh vizsgálatával egy időben eltávolított, és patológiai vizsgálatra küldött függelékek korszövettani képére, mely a bakteriális fertőzés jeleitől teljesen mentes volt.

Így a fentiek alapján bizonyítottnak látjuk, hogy néhai Greiner Eszter esetében egy normál szülést követően került sor egy szabályszerűen elvégzett, indokolatlan egyébként rutin szerű méhűri beavatkozásra, melynek többszörösen alátámasztott kockázata van, a méhűri fertőzések kialakulásában.

Az események kronológiai sorrendje, az eltelt idő jól mutatja, hogy egy a szülés közvetlen környékén fertőzés gyermekágyi lázas állapot (sepsis) kialakulásához vezetett, melynek első jele a kiugróan, és szokatlanul magas a beavatkozás után néhány órával jelentkező lázas állapot, mely a gyakorlattal rendelkező ápolónői gárdában nem a szokványos lázas állapotnak megfelelő érzetet keltette, hanem „ azonnal szaladt az orvosért” (lásd jegyzőkön), ám az ellátó orvosok részéről a szükséges  diagnosztikus lépések elmaradtak. Ezzel elzárták magukat, annak a lehetőségétől, hogy felismerjék a korai sepsis kialakulását, valamint függetlenül, annak tudatától, hogy a szülés kapcsán műszeres méhűri beavatkozás történt, mely egyértelműen potenciális fertőző forrásként merülhet fel. E két tény között a fertőzés lehetőségére nem gondoltak, így a megfelelő terápiás lépések megtétele sem történhetett meg. Ez néhai Greiner Eszter életbemaradása esélyének jelentős csökkenését eredményezte.

 

Aki fertőzött:  Dr Iványi Pál       Aki leszarta a jelentkező tüneteket: Dr Jónás László

Aki az egészet megpróbálta minden erejével eltusolni, a legaljasabb, legmocskosabb eszközökkel, az Dr Berbik István