A beteg vérzése is jelentős volt, melyet a szobatárs tanuvallomása egyértelműen alátámaszt. Ezen bizonyítékot is tényleges értékelés nélkül a bíróság figyelmen kívül hagyta azzal, hogy a vérzés mértékét saját tapasztalataihoz viszonyítva értékelte. A bíróság álláspontja szerint az, hogy a beteg osztályon volt nem intenzíven, alátámasztja, hogy nem volt súlyos állapotban. ( akkor hogyan keletkezett olyan baja az osztályon, amibe később belehalt? )

A szobatárs egyértelműen nyilatkozta, hogy a beteg egyre rosszabbul volt, hangosan nyögött, erősen vérzett.

Valóban saját maga értékelte a vérzését erősebbnek a megszokottnál és valóban nem tudta felmérni annak súlyosságát, de ez nem is a beteg, hanem a szakszemélyzet dolga. A láz miatt eleve egy fokozott, szoros követést kellett volna alkalmazni ( amely az utólagosan kiegészített orvosi dokumentációk alapján nem megállapítható ), mely kiterjed akár óránkénti lázmérésre és dokumentálásra, illetve óránkénti vérzés figyelésre, mely bizonyíthatóan nem történt meg.

Sajnos mára az egészségügy különböző okok miatt oda jutott, hogy a beteg nem tudja magát jól megfigyelni, kezelni és akár meg is gyógyítani, könnyen meghalhat, ez ebben az időszakban még nem volt ennyire igaz, de a jogszabályi rendelkezések szerint nem a beteg dolga az elvárható gondosság tanúsítása, mely 10 órán át tartó semmittevésre nem mondható.

Fentebb már hivatkoztunk – 1-pontban – a lázzal kapcsolatos szakirodalomra, mely alapján megállapítható, hogy iratellenes annak megállapítása, hogy ez egy nulladik napos láz volt.

Iratellenes az a megállapítás is, hogy a felperes szakértőjének meghallgatása e körben nem volt szükséges, a szakvélemények ütköztetése ilyen módon indokolatlan volt, mivel „ ellentét a vélemények közt a per elbírálása szempontjából jelentős körülmények körében nem áll fenn”

Ez a megállapítás arra utal, hogy a bíróság a magánszakértői vélemény tartalmát nem ismeri.

Dr. V. Gy. megállapítása:  mi szakértőnk!!!

A szakértői vélemények egy része az egyébként itt is igen pontatlanul dokumentált lázas állapot kérdését „ kifáradásos láznak” minősítik, mely messze eltér a jelenlegi szülészeti gyakorlat megítélésétől, és tapasztalataitól.

A lázas állapot kérdéskörében a rendelkezésre álló szakirodalmi adat birtokában, mely egyezik több hazai szaktekintély együttes véleményével, a „kifáradásos láz” mértéke normál körülmények között nem haladja meg a 38,3  +/- 0,2 C, hogyan értékelendő az indikáció  nélkül végzett  beavatkozás után szakirodalmi adatok szerint is a szövődmény kategóriába  sorolandó, a szokványostól messze   eltérő  lázas  állapot jelentkezését.


Álláspontunk szerint, mind a vérzés mennyisége, mind a lázas állapot mértéke, előfordulása, további lépéseket kellett volna, hogy keletkeztessen.

A rendelkezésre álló szakértői vélemények is karakterizálják, mit értünk a szülést követő gyermekágyi hőemelkedés időszakán. Ez a szülés utáni ún. kifáradásos láz kategóriáját messze meghaladta, az abban foglalt 38,5 C-os hőmérsékletet messze túllépte. Így mindenképpen kórjelzőnek kellett volna lennie, különös tekintettel arra, hogy az obszerváló orvosok számára rendelkezésére állt, az a tény, hogy a szülést követően manuális és műszeres méhűri revízió történt, amelyet tankönyvi tétel alapján is kockázati tényezőnek kell kezelni, és így az ilyen beavatkozásokat követő lázas állapot szövődményként kell kezelni.

Tehát az egyik véleménycsoport szerint nulladik napos a láz ( fehér ), a másik  kettő  ( Vajda és az új eljárás során beszerzett vélemény ) szerint nem az, hanem fertőzésre utaló tünet ( fekete ) a bíróság szerint pedig nincs ellentmondás, amit tisztázni kellene.

Tulajdonképpen ezzel a hihetetlen hozzáállással akadályozta meg a bíróság a szakvélemények tényleges és érdemi ütköztetését, melyet az Ítélőtábla kötelező jelleggel előírt a részére.

(Folyt. köv.)

2016. Január 27.