Felelnetek kell!

Két könyvre való anyag gyűlt össze, lassan 8 éve nincs bűnös. Ahogy igazságszolgáltatás sem! Ez Magyarország 2015-ben...2017-ben....

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Menjünk sorban

0

„Ahhoz, hogy a gyerekek fölnőjenek, nem kell külön szoba, mindegyik szobába külön tévé, a gyermekneveléshez család kell.”

(Papp Lajos)

Amikor minden rendben, jó dolog, amiért érdemes élni. Van jelen, szép az ismeretlen jövő és csak egy kislány hiányzik a családból. Tamás és Krisztián gyermekünk után, feleségemmel, Eszterrel, szerettük volna, ha jönne a kislányunk. Boldogok voltunk, örömmel tekintettünk az előttünk lévő napokra, hiszen Tamás és Krisztán születésnél semmiféle probléma nem adódott. A választott orvosunkkal dr. Iványi Pálhoz és dr. Berbik István osztályvezető főorvossal is jóban voltunk, így biztosak voltunk, semmiféle gond nem lehet.

Eszter a fiúkkal foglalkozott, a családot egyben tartotta, míg én a munkával, a gyarapodással foglalkoztam. Jól kiegészítettük egymást, nagy volt a szerelem, a szeretet átjárta a családot. Együtt voltunk egyek, ismertük egymás vágyait, gondolatait, terveztünk. Szépen éltünk, még szebb jövő várt ránk. Nem láthattuk, mi várhat ránk és erre fel sem lehetett készülni. A 2007-es nyár változékony volt Magyarországon, de jó idő köszöntött júniusban Esztergomra. A családunk legalábbis így érezte, mosoly volt az életünk. Munka volt a megrendeléseknek köszönhetően bőven, de ha Esztert kellett vinni terhes gondozásra, vizsgálatra, mindig időt szakítottam, hiszen ugyanolyan örömmel vártuk a harmadik gyermekünk érkezését, mint az elsőt vagy a másodikat. Eszternek nem volt nehéz állapotossága, ezért semmiféle komplikációra nem készültünk. Úgy voltunk, mindegy, hogy lány vagy fiú a harmadik gyermekünk, csak egészséges legyen. Azért kislánynak jobban örültünk volna, de egyikünk részéről sem volt ez presztízskérdés.

2007. Június 28.

Reggel Eszter szólt, úgy érzi itt az idő. Ezért negyed kilenckor az összekészített csomagjával, bevittem a kórházba. Rövid vajúdás után délelőtt 11 órakor megszületett kislányunk, Ramóna.

A szülés után közvetlenül láttam őket, beszéltünk, aztán Esztert visszatolták a műtőbe, nem tudtam miért. Iványit idegesnek láttam, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, azt hittem minden rendben. Így jöttem el boldogan, elvégre a fiúkkal most nekem kellett törődni. Főzni kellett és elmondani jó hírt kamasz fiaimnak, van egy húguk. Délután a nagyszülőkkel, Tomival és Krisztiánnal mentünk látogatóba, mindenkinek fülig ért a szája. Feleségem, Eszter viszont nem érezte jól magát, lázra, gyengeségre panaszkodott, így nem akartuk fárasztani, nem maradtunk sokáig. Mentünk haza, hiszen volt most már mit tervezni, fiúkkal megbeszélni, miképpen lesz a közös jövőnk. Este még telefonon beszéltünk Eszterrel, gyenge volt a hangja, de biztos voltam benne, hogy holnapra jobban lesz, és csak kimerültség állhat a fáradékonyság, illetve az egyre magasabb láz mögött.

Greiner Tamás

2015. Január 29.

A nyilvánosság elé lépek

0

Ami most következik, elkerülhették volna bűnösök. De mivel patkányok voltak, én is felveszem a kesztyűt, az aljas szintjüknek válaszként szánom az igazság megjelentetését! Húzzák az időt a gyilkosok, és a velük kollaborálok! Lassan nyolc év után, újra, előröl kezdődik minden. Nem tehetek mást, mint a sok disznóságot, összefonódást nyilvánosságra hozom. Folytatásban adom közre mi történt, mivel állunk szemben. Bizonyítékként sok dokumentumot osztok meg Önökkel! Lehet nem ez a megszokott, de kezdődjön…

Nem a szakmám az írás, műszaki emberként, autótükröket gyártok, elnézést kérek, ha nem poéta nyelvezettel adom vissza életünk történetét, tragédiáját, de besokkaltam…

2007. június 28. megszületett lányom Ramóna, öröm, jövő, nagycsalád, tervek, aztán egy napra rá, június 29-én feleségem Eszter az esztergomi Vaszary János Kórház szülészetén meghalt.

-Miért?

Meggyőződésem, hogy a XXI. században ilyen nem történhet, vagy ha igen, ott emberi mulasztásnak kell történnie, nem kicsinek. Amit felelősségre vonásnak kell követnie! Közel nyolc év óta küzdök az igazamért, a mocskos módszerek, amelyekkel hátráltatják az igazság kiderülését, még jobban acéloznak.

-Ki volt?

Nem adom fel soha, ezt tudniuk kell a gyilkosoknak! Többen voltak a legnagyobb bűnt elkövetők, az orvosok közül ketten hanyagságukkal, nemtörődömségükkel vették ki a részüket a bűncselekményből, míg a főorvos kollaborált! Leírom, hiszen ez történt, hiszem, hogy Dr. Kende Péter-„Mik vagytok Ti, Istenek?” című könyve után, az én kálváriám a legnagyobb fejezet.

Családi történetünk része a könyv, sok ember, akiknek a történetét nem ismerhetjük, hasonlóan járhatott, de ők nem tudtak vagy nem mertek küzdeni.

Helyettük is az igazságért megyek előre, Magyarországnak szemléletváltásra van szüksége. Nem kell az összefonódás, a mutyi, a büntető per igazságos kimenetele motivál, hiszen a bűnt elkövető, ha orvos is, nem Isten!

Greiner Tamás

2015. január 27.

Hogy miért véres a kezetek? Így vagytok büntetlenek!!! Elkísérlek benneteket a sírig!!

3

„Míg jövőjét építettük

Sorsa el volt döntve rég.
Megkívánta, elszerette
Tőlünk a hatalmas ég.

Nem törődve semmit azzal,
Hogy szívünknek fájni fog:
Jöttek érte s mosolyogva
Vitték el az angyalok „

(Ábrányi Emil)

Hogy miért véres a kezetek?

A kezetek, hogy véres, nem lenne gond, hiszen a munkátokból adódik, de itt másról van szó. Gyilkoltatok! Még akkor is, ha arra hivatkoztok, hogy nem akartatok. Én, ezt el is hinném, de a tények makacs dolgok!

Megtettétek.

Lehet, nem a legjobb cím és finomabban kellene fogalmaznom, de nem tehetem. Ezzel tartozom az anya nélkül felnövő Ramóna lányomnak, fiaimnak, Tominak és Krisztiánnak! Eszter emlékéről, nem is beszélve!

Elvégre most is a legnagyobb problémátok, nehogy az igazság kiderüljön, napvilágot lásson. Mivel nem férfiasan viselkedtek, keményen kell fogalmaznom, az igazság tollért, papírért kiállt: HANGOSAN:

Véres a kezetek, mocskos a lelketek!

Tudja meg mindenki…

Greiner Tamás