Két eljárás van jelen pillanatban folyamatban a fenti ügyben, egyik a kezelést végző intézmény ellen a kártérítés felelősség megállapítása és kártérítés összegének megfizetése ügyében, míg egy másik büntetőeljárás a személyi felelősség megállapítása végett, amelynek érintettjei, feleségem Greiner Eszter terhes gondozását végző illetve szülését levezető, majd azt követően őt kezelő orvosok, ápolók. Név szerint: Dr. Berbik István, Dr. Iványi Pál, Dr. Jónás László és ápolónőként: Karátsony Attiláné.

Mindkét eljárás alapvető sajátossága az, hogy az elhunyt édesanya rokonait, vagyis engem és kiskorú gyermekeimet terhel a bizonyítási kötelezettség. Mindkét ügyben nekünk kell bizonyítékot szolgálnunk, hogy történt szakmai szabályszegés illetve olyan mulasztás, melynek következtében vesztettük el Esztert.

Egyik oldalon állunk, mi laikusok, jogi képviselőt és igazságügyi szakértő alkalmazunk, de nincs birtokunkban az a szakmai tudás, ami a magukat felelősség alól mentő alpereseknek/ vádlottaknak rendelkezésére áll, sőt sok esetben a tények teljes körű sincsenek, ugyanis a relaváns tényeket az alperesek/ vádlottak igyekeznek eltitkolni vagy megmásítani.

Erre számtalan bizonyíték is keletkezett már az ügyben, hiszen az eljárás menetében derült ki, hogy a terhes kiskönyvet VALAKI újra írta (természetes részben más tartalommal), a láz-és kórlapon a láz értékét VALAKI kikaparta, hogy az alacsonyabbnak tűnjék, a kórlapon az egyik orvos utólagos bejegyzéseket eszközölt ( ezt írásszakértő megállapította, így tény), melynek egy oka lehet: OLYAN MULASZTÁS ÁLL FENN, MELYET TITOKBAN KELL TARTANI!

Ha ugyanis az lenne az igaz, amit a kezelést végzők állítanak, hogy mindent a legnagyobb gondossággal csináltak, belátható, hogy ilyen machinációkra nem lenne szükség, tiszta lelkiismerettel és egyenesen lehetne a bíróságok elé állni. De nem ez történik, itt valaki valamitől nagyon fél és ez a félelem vezérli a perbéli lépeseket, a hozzátartozók gáncsolását minden eszközzel. Mint említettem elvileg a rendelkezésünkre áll az a lehetőség, hogy saját költségünkön rendelkezésre álló igazságügyi orvosszakértő segítségére támaszkodjunk.

Egy rendesen működő jogállamban erre sem lenne szükség, hiszen bízhatnánk a bíróság által kirendelt független igazságügyi orvosszakértő valóban pártatlan és amennyiben vizsgálva egy kezelés sorozatot, mulasztást állapít meg, azt keményen le is írja.  Ne legyünk azonban naivak.

Aki már került ilyen helyzetbe, az pontosan tudja, hogy az igazságügyi orvosszakértőkkel egy magánfél-tisztelet  az elenyésző kivételnek-minden esetben csak vesztes lehet. A szakértő is annak a szakmának a része, amely összezár, ha támadás éri. Ő maga is orvos, aki hibázhat, kerülhet azonos helyzetbe. Ő maga is annak a közösségnek a tagja, melynek tagjai a vizsgálata alá tartozó orvosok. Kirívó szabályszegés esetét kivéve, tehát nem fog saját fészkébe piszkítani. Elvileg pártatlan, gyakorlatilag pártos. És sajnos nem a beteg, vagy az elhunyt vagy árván maradt gyerek(ek) oldalán, hanem a szakma védelmében. Így a laikus fél arra kényszerül, hogy ezzel a pártossággal is megküzdjön. Ehhez nem elég egy jogi képviselő, így szakirányú segítséget kér és kap. Ezt nevezik magánszakértőnek. A magánszakértő ugyanazzal a végzettséggel rendelkezik, mint a bíróság által kirendelt társa, így elméletileg van két ember, aki összemérheti tudását és meggyőző erejét, aki egy eseményt két oldalról is meg tud világítani, akire támaszkodva egy laikus fél megfelelő segítséget kap.  A peres eljárások gy részében illetve a büntetőeljárásokban is sor kerülhet tehát arra,, hogy a fél mellett ott álljon a szakértő,

Aki nem fél az igazságtól, az nem fél ettől az összeméréstől sem. Nem úgy Dr. Berbik István. Ő vélhetően fél valamitől, hiszen minden eszközzel meg kívánja akadályozni azt, hogy család ilyen segítségben részesüljön. Nem vállalja annak kockázatát sem, hogy a család szakmai segítségét majd a bíróság ítélje olyannak, mely nem alkalmas a meggyőzésre, nem vizsgálja tehát azt, hogy sor kerülhessen egy ilyen szakmai vitára. Ő ennek eredményétől tart, fél. Így csírájában próbálja meg elfojtani a család ilyen lépéseit.

Ennek ékes példája, az hogy a büntető ügy tárgyalásán-amikor kértük a magánszakértőként bevont ugyancsak igazságügyi szakértő meghallgatását együttesen a kirendelt szakértővel- Dr. Berbik István látványosan ideges lett. Azonnal egy nevetséges elfogultsági kifogást terjestett elő a szakértői véleménnyel kapcsolatosan ( nevetséges, mert arra hivatkozott, hogy maikor szakmai tisztséget pályázott a nevezett szakértő nem támogatta a tisztségre jelölését-ugye ez demokráciában megengedhető és nem olyan súlyú cselekmény, melynek egy szakmai álláspont kifejtésében bármilyen jelentősége is lehetne) és kérte a kizárását az eljárásból. A bíróság ennek-anélkül, hogy vizsgálta volna ennek a kifogásnak a ténybeli igazságtartalmát-azon nyomban helyt is adott.

Gyakorlatilag ezzel megfosztottak engem és családomat attól, hogy amikor három szakértő meghallgatására sor kerül- akik az orvos vádlottak a tárgyaláson megfogalmazott kérdésekre félig érthetetlen szakkifejezéseket használva adnak értékelést az orvosi kezlési folyamatot-ne legyen mellettük olyan személy, aki ismeri a protokollt és részletszabályokat, stb.

Belátható, hogy egy személyes meghallgatás során nem lehet a felet és képviselőt ilyen szakmai mélységben mindenre előre felkészíteni, ennek elhárítására szolgálna a magánszakértő jelenléte, aki hallaná és rögtön tudna reagálni az állításokra.

De ilyen vita lefolytatásának biztosítása nem áll Dr. Berbik Istvánnak érdekében.

Kérdésként merül fel: MIÉRT? Ha minden úgy van, ahogy Ő állítja, neki nem kell tartani egy ilyen összeméréstől. Félnie csak akkor kell, ha nála az igazságból hiányzik az i betű!

Greiner Tamás