Elindulhassunk egy úton, és mindenki tisztán láthasson, kell a bűnösök véleménye.  Ez nem más: mint érthetetlen magyarázkodás! Nem lehet elfogadni Magyarországon, hogy azt akarják bizonyítani a vétkesek az igazságszolgáltatás hathatós közreműködésével, hogy „természetes dolog a szülésben való elhalálozás”. A zárójelentést nyilvánosságra hozom, hogy utána rá tudjunk mutatni hibáikra, bűneikre, felelőtlenségükre!

Nem leszek kíméletes, ők sem voltak.

Az Esztergomi Kórház Szülészet-nőgyógyászati Osztálya szerint a kórlap és zárójelentés szerint. Szószerinti idézetek:

2007. június 28-án idős többedszer szülő nőként vették fel Greiner Esztert, 5 perces fájásokkal, utalva arra, hogy a szülés várható ideje: július 17.

A felvételi szülészeti lelet: koponyavégű fekvés, 2 ujjnyi méhszáj, álló burok, jó magzati szívhangok, fájások 5 percenként.

A dokumentáció kórlefolyásra vonatkozó bejegyzései szerint ezen a napon Eszter 8:30-kor került a szülőszobára, ekkor 36, 8 C fokos testhőt mértek, majd előkészítés után 8:50-kor burokrepesztés történt, és tiszta magzatvíz ürült.

9:25 kor 3 percenként jelentkeztek az erősödő fájások, és ezekkel szinkron magzati bradikardia jelentkezett. A vajúdó testhőmérséklete ekkor 36, 8 C colt. A főorvosnak jelentettek, az ismételt flow normális keringést mutatott.

10:15 kor az orvos megjelent. Ekkor spontán rendeződő, részben szinkron, részben korai jelleggel 170/min alapfrekvencia mellett II-III. típusú, 110-100/ min-ig terjedő DIP-ek jelentkeztek. A méhszáj 3 ujjnyi volt. Ismételt ultrahang a fej-nyak szögletben ábrázolta a köldökzsinórt, ugyanakkor az áramlás jó volt. A rendelésen a gyógyszerek adása, CTG monitorizálás szerepel.

10:23-kor a rendelt gyógyszereket ( iv. 1a Diaphyllin, Dextrose, „ a Atropin) megadták, vénabiztosítás céljából 1000 mg Ringer infúziót kötöttek be.

10:35-kor 3 perces fájások, tachicard magzati szívműködés ( 170/min).

10:45-kor eltűnt a méhszáj, ekkor jó szívhangokat írtak le, nyomattak és 11:00-kor megszületett a 3050 g tömegű, élő érett leány, Apgar 9/10 értékkel.

A lepény 11:10-kor távozott, épnek írták le, a burkot pedig hiánytalannak.

A szüléssel kapcsolatban 100 ml-es vérveszteséget dokumentáltak.

Megjegyezendő, hogy a fenti időrenddel ellentétben a CTG regisztrátumon 9:40 előtt láthatók a 100-120 közötti lassulások, a 9:40-11:00 közötti szakasz nem szerepel, majd a 11 :00 óra utáni szakaszon láthatók a 70-90 közöttig terjedő lassulások, és 11:20-kor a rendelt gyógyszerek megadására utaló bejegyzés.

Ez után-pontosan nem jelölt időpontban-méhűri betapintást végeztek. Ennek indokaként-szokatlan írásképpel-„idős, harmadszor szülő nő” olvasható. E beavatkozás során észlelték, hogy a méh üres, sérülést nem találtak, a méh jól kontrahált. Nagy feltárásból ép cervix és boltozat látszott, vérzés nem mutatkozott. A véna-fenntartó infúzió folyt. Spontán, tiszta vizelet ürült. A beavatkozással összefüggésben antibiotikum adás, jódos betadinos  öblítés melynek ilyen műtétkor az elvégzése  kötelező nincs rögzítve.

Az infúziót 13:10-kor hagyták abba, a branült átmosták. Az eddigi időszakot zavartalannak találták, áthelyezték gyermekágyra. Kóros vérzést nem észleletek, a vérnyomás rendben volt (120/80 Hgmm). És hőemelkedés ( 37.1 C fok) rögzítettek.

Ezt követően azonban a dekurzus-kórlap-csak 16:00-kor tartalmaz bejegyzést: eszerint a testhő 39 C fok, kevés vérzés volt észlelhető, és az orvos lázcsillapító ( Algopyrin ill. Demalgonil) adását rendelte.

Ki kell emelni, hogy itt-ismét eltérő írásképpel, nem új sorban, hanem a sor végére tűzve-szerepel egy 17:00 órai bejegyzés is, 37,7 C fokos hőmérsékletről.

Erre a napra vonatkozóan több orvosi bejegyzés nem készült, a lázlap fénymásolatának lázgörbéje pedig értékelhetetlen (bár leginkább szkeptikus lázmenetre emlékeztet).

Az ápolási lap a 06:00-18:00 közötti időszakról azt rögzíti, hogy 39,9 C fokos volt a láz, és az Algopyrin beadását követő kontrollmérés-amelynek időpontja nincs megadva-39,5 C fokot mutatott. Ezután-az éjszakai bejegyzés szerint-a betegnek panasza nem volt, a testhőmérséklete „este 37,7-re lement”, éjjel viszont rosszul lett, sokat hányt, és erős vérzése támadt.

A következő orvosi bejegyzés ezen másnapra virradó éjszakán, július 29-én 03:35-kor kelt: eszerint nagyobb, darabos véralvadék ürült, benne kevés cotyledoval, a méh jól involált, a vérzés „ minimális” volt ( alig olvasható), a testhő pedig továbbra is magas 38,5 C fok. Ekkor jelentettek, dr. Iványinak, majd Dicynone és Oxitocin tartalmú infúziót adtak. A beteg általános állapotára, az ápolási lapban rögzített tüneteire (rosszullét, hányás) viszont nincs semmilyen utalás itt, és az Augmentin neve sem vehető ki-bár a rendelkezésünkre bocsátott fénymásolat alja hiányos.

(Megjegyezendő az is, hogy a rendelkezésünkre álló napi ápolási lapok és a lázlap sem tartalmazzák a fentebb idézett szakértői véleményben hivatkozott 1.2 g Augmentin intravénás beadásának 03:35-ös időpontját.

Ezen antibiotikum beadását az iratok közt szereplő, az adott időszakra vonatkozó ápolási lap 28-i éjszakai rovata (18:00-06:00) egyáltalán nem említi, csak a másnapi, 29-i ápolási lázlapban szerepel a gyógyszernév és mennyiség.)

Ezután 04:10-kor „továbbra is a megszokottnál bővebb vérzés”-t találtak, a méh jól involált. Ultrahangvizsgálat történt, ami a „méh űrében” egy kb. 18 mm-es, retenciónak tűnő képletet mutatott. Az oxytocin infúzió folyt. A beteg vérnyomása alacsony volt ( 90/60 Hgmm), érverése 90/ min. Sürgős vérképet kértek, alvadási faktorokkal, vért rendeltek, és az ultrahang-leletre figyelemmel abrasióhoz készültek. Az ekkori testhőmérsékletről nincs adat.

A laborlelet szerint (mintavétel 04:26-kor) a CRP emelkedett ( 169, 7 mg/l, a referencia-tartomány: 8 alatt) fehérvérsejt-szám viszont nem ( 4,5 G/l). A vörösvértestszám még referencia-tartományban ( 4,3 T/l), a hemoglobin-koncentráció és a hematokrit csökkent ( 100g/l, ill 30%), vérlemezke-szám igen alacsony ( 67 G/l).

Az abrasiót 04:50-kor elvégezték: a leírás szerint „minimális” kaparék ürült, kevés, retencióra utaló anyaggal, ezt szövettanra küldtük.

A dekurzus szerint 05:00-kor továbbra is bőséges vérzés ürült az uterusból, a vérnyomás alacsony ( 100/? Hgmm) volt, az érverés 90/ min. Jelentés történt az ügyeletvezetőnek, a rendelés: Nalador. Jelentettek a főorvosnak is, a rendelés: Nalador, tamponálás, transzfúzió.

05:20-kor a vérzés csak kissé csillapodott a gyógyszer és a tamponálás ellenére, és az ultrahang vizsgálattal retenció látszott ( ez is alig olvasható).

05:30-kor a vérzés ismét erősödött, ekkor ismét jelentettek a főorvosnak: „ Bejön, transzf. Tovább, Nalador” és ekkor méheltávolításhoz készültek.

05:50-kor „Tekintettel a shockos állapotra és nem csillapítható méhvérzésre, azonnal laparatomia végzendő, vérbiztosítás, konzílium.”

Az őrzőlap szerint 05:30-kor a vérzés közepesen erős, a vérnyomás alacsony ( 80/ 60 Hgmm), az érverés 98. Infúzióban folyik a Nalador, és 1E „A pozitív” vért kap a beteg.

Az 5:45-ös bejegyzés szerint a nyomókötés ellenére bőséges a vérzés.

8:50: „műtőbe visszakerül” bejegyzés.

A műtéti leíráson óra, perc megjelölés nem szerepel. Egy lapon, egymás alatt olvasható, fent az „Első abrosió”, alatta az „alsó med. laporotomiából végzett hysterectomia” leírása. Előbbi szerint Bumm kanállal choriodec. Jellegű kaparékot nyertek a méhűrből, jelentős vérzés nem jelentkezett.

Utóbbi szerint „a műtét eleje óta észleljük, hogy a beteg vére nem mutat alvadási jeleket.” A jobb adnexumban szövődményként almányi haematoma keletkezett, emiatt adnexectomiára is kényszerültek.

Az altatási jegyzőkönyv fénymásolata sem tartalmaz óra, perc adatokat.

Eszter a műtét után altatva, intubálva 09:55-kor kerül az intenzív osztályra.

Az itt készült zárójelentés szerint az eseménytelen szülés után belázasodó, prostpartum vérzés miatt abrasión is átesett betegnél jelentkező bőséges hüvelyi vérzés uterus-atanoia gyanújára utalt. A méheltávolítás már sokkos állapotban végezték. DIC lehetősége miatt a vérpótlás mellett plazmát is adtak. AZ FFP hatására az egyértelműen DIC-re utaló véralvadási paraméterek javuló tendenciát mutattak, majd ismét romlani kezdett a vérkép, és a vérgáz-értékek súlyos acidózist mutattak. A „megkezdett” antibiotikus kezelést kiegészítették. Azonban a HCO3 adás, az agresszív folyadék-és ionterápia, ill. a transzfúzió, az alvadási faktor pótlás ( FFP), és a trombocyta szuszpenzió adása ellenére sem stabilizálódott a beteg állapota, ARDS alakult ki, így a „kezelés 5. órájában”, 13:13-kor elhunyt.

A halált véleményük szerint magzatvíz embólia talaján kialakult DIC és következményes többszervi elégtelenség okozta.

-Ez alapján szorulniuk kellene a bűnösöknek, de még mindig semmi. Ennyit ér egy anya élete? Akkor jöjjön tételesen, folytatásokban a hibáik sorozatának felsorolása, ami felér-véleményem szerint- többszöri gyilkosság elkövetésével!

Greiner Tamás